Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVIII. A montecasalei erdő. (Drámai kép Szent Ferenc virágos kertjéből, egy felvonásban) Irta: Sik Sándor, piarista

Egyetek és igyatok ti is velünk, testvéreim, mert ez a három testvér az Urnák választottja és ünnepi lakoma ez a vacsora és nagy ünnep, amelyet az Ur szerzett nekik és nekünk. Aki dicsértessék mindörökké. SZÜNET. (Mind szó nélkül esznek és mind Ferenc testvérre néznek.) Ferenc testvér : Most pedig itt az ideje nyugalomra térnünk. Leó testvér: Késő van. Angelo testvér: Sötét van, nem találunk vissza a klastromba. Ferenc testvér: Befogad bennünket az Úristen palotája. Az erdő-klastromba térünk pihenőre. Fűtestvérkéink ágyat vetnek alánk, puhábbat, mint a királyok ágyasházában. Cserfa testvérünk mennyezetet ád, szebbet, mint a császárok baldachinja. Lombok nótácskája, Isten szellőcskéje elringat álomba, tücsök nővérkénk altatót muzsikál, mint édesanyánk a bölcsőnk fölött. Jó éjtszakát, testvéreim. (A három barát feláll és elvonulnak a baloldali fa alá, ott leEekszenek a fűbe.) (A három rabló mozdulatlanul bámul a tűzbe.) Renzo: Jaj nekünk boldogtalanoknak! Ágrólszakadtaknak! SZÜNET. Tonio: Lám ez a fráter idejön utánunk. Letérdel előttünk, megalázza magát. Miért? Egy pár kemény szóért. Hiszen igazat mondott ! Lám ez a jó testvér enni-inni küld utánunk, még meg is ígéri, hogy máskor is ád. Bizony, hogy szent emberek ezek. Mennyországba jutnak. Meg is érdemlik. Mi pedig elkárhozunk. SZÜNET. Taddeo : Ostobák vagytok ! Gyáva fickók vagytok ! SZÜNET. Renzo: Aki abból él, hogy kifosztja felebarátait .. . aki eldöngeti a gyöngébbeket.. . aki vérét ontja a szerencsétleneknek . . . meg is gyilkolja embertársát ... és még csak meg sem szólal a lelkiismerete ... az nyilván nem fél az Istentől. Tonio: Hát élet ez? Koplalni, lappangani, kínlódni, ölni, rabolni? Megint csak lappangani, koplalni, dideregni ? A végén még örökre el is kárhozni. Renzo: Ezek szegények. Mégis vidámak. Tonio: Maguknak sincs semmijük, mégis nekünk adják, amit összekéregetnek. SZÜNET. Tonio: Ferenc testvér nagy szent. Mindenki tudja. Akiért ő imádkozik, azon könyörül az Isten. Taddeo: (felnevet) Hiába! Paraszt paraszt marad, szabó szabó marad. Haha! Még majd elmentek barátnak ti is, nem ? Tonio: Ezek szent emberek. SZÜNET. Ferenc testvér: Leó testvér, Isten báránykája! Itt a matutinum ideje. Leó testvér: Atyám, nincsen breviáriumunk. Hogyan végezhetnők el a zsolozsmát? Ferenc testvér: Leó testvér, Isten báránykája. Azért mégis csak dicsérjük az Istent ebben az órában. Én majd előmondok valamit, te meg felelgess, amint tanítalak. Csak vigyázz, hogy