Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVIII. A montecasalei erdő. (Drámai kép Szent Ferenc virágos kertjéből, egy felvonásban) Irta: Sik Sándor, piarista

meg ne másíts egy szót sem, csak úgy szólj, amint tanítalak. Én majd ezt mondom : Óh Ferenc testvér, te annyi rosszat cselekedtél, annyit vétkeztél világéletedben, hogy igazán rászolgáltál a a pokolra. Te pedig Leó testvér, ezt válaszold: Való igaz, hogy megérdemled a legmélységesebb poklokat. Leó testvér: Szíves örömmel, atyám. Kezdd el az Isten nevében. Tonio (Ferenc testvér első szavára felkel a tűztől és lassan a középső bokorig lopózik, onnan figyeli a barátok beszédét.) Ferenc testvér: Óh Ferenc testvér, te annyi rosszat cselekedtél, annyit vétkeztél világéletedben, hogy igazán méltó vagy a pokolra. Leó testvér: Annyi jót cselekszik általad az Isten, hogy be fogsz menni a mennyországba. Ferenc testvér: Ne így beszélj Leó testvér! Ezt mondjad: Ferenc testvér! Annyi gonoszságot cselekedtél, valósággal rászolgáltál, hogy az átkozottak közé juss. Leó testvér: Örömest, atyám. Ferenc testvér : (meiiét verve) Óh én Istenem, mennynek és földnek ura, annyi gonoszságot, annyi vétket követtem én el ellened, teljességgel méltó vagyok, hogy megátkozz engem. Leó testvér: Óh Ferenc testvér, az áldottak között is különösképen megáld téged az Isten ! Ferenc testvér: Mért nem felelsz úgy, amint tanítalak? Megparancsolom neked a szent engedelmesség nevében, hogy felelj úgy, amint tanítalak. Ezt feleld nekem Leó testvér, Isten báránykája : »Semmiképen sem vagy méltó az irgalmasságra.« Jól vigyázz hát, Leó testvér. (Hangosan) Óh te gonosz Ferenc testvér, azt gondolod, hogy irgalmas lesz hozzád az Isten ? Hiszen annyit vétkeztél az irgalmasság atyja ellen, bizony hogy nem vagy méltó az irgalmasságra ! Leó testvér: A jóságos mennyei Atya irgalmas lesz hozzád és sok-sok kegyelmet ad neked. Ferenc testvér: (szelíd szemrehányással) Hogyan merészkedtél véteni az engedelmesség ellen? Hogy mered annyiszor ellenkezőjét mondani annak, amit meghagytam neked? Leó testvér: (alázatosan) Isten a tanúm, én atyám, hogy mindig úgy akartam felelni szívemben, amint parancsoltad. De az Isten úgy beszéltet engem, amint Neki tetszik, nem amint nekem tetszik. Ferenc testvér : Nagyon szépen kérlek, most az egyszer felelj úgy, amint mondottam. Leó testvér: Beszélj csak, az Isten nevében, bizony hogy most úgy fogok felelni, amint akarod. Ferenc testvér: (könnyezve) Óh te gonosz Ferenc testvér! Azt hiszed, megkönyörül rajtad az Isten ? Leó testvér: Sőt még hozzá nagy kegyelmet nyersz az Istentől, és felmagasztal téged és megdicsőít mindörökre, mert aki magát megalázza, felmagasztaltatik, és én nem mondhatok egyebet, mivelhogy Isten szól az én számban. Ferenc testvér (lehajtja fejét.) Mindketten (térdenállva csendesen imádkoznak.) SZÜNET. Renzo: (felkel a tűztől, lassan a bokorhoz megy és Tonio mellé telepedve, vele figyeli a két barátot.) A lombok közt énekelni kezd egy fülemile. Ferenc testvér: Leó testvér, Isten báránykája. Hallod a mi testvérkénket, a fülemilét? Leó testvér: Hallom, atyám, Ferenc testvér: íme, milyen szépen dicséri az Istent a mi kis testvérkénk. Felelj neki, Leó testvér, hogy együtt dicsérjétek az Urat. Leó testvér: Édes atyám, nem tudok én olyan szépen énekelni.