Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre
másfél századdal halála után jegyeztek fel. *) A hagyomány kegyeletes nagyításában s költői színekkel átszőve mutatja be Krisztus hóbortosának, az önmegtagadás nagy hősének alakját s ha adatainak történeti hiteléhez szó is fér, mint minden mithosz és legenda, mégis hőse életének és egyéniségének lényegét fejezi ki és eszmei igazságát a történeti kutatás is megerősíti. Ennek eredményeivel is meg kell ismerkednünk, hogy Jacopone költészete tárgyi szempontból érthetőbbé és belső fejlődése emberileg hozzáférhetővé váljék. Szent Ferenc testvéreit a regula értelmezésében már régtől fogva éles ellentétek választották el egymástól. Egy részük szigorú következetességgel ragaszkodott az alapító »inkább angyaloknak, mint embereknek való szabályaihoz, mások a Szent eszményeinek gyakorlati érvényesítését csak enyhítések árán tartották lehetségesnek. A spirituálisok és conventuálisok e harcában az egyházi felsőbbség az enyhébb irányzatnak kedvezett s a spirituálisok először a szentéletű V. Celesztin pápától remélhették törekvéseik támogatását. Mint Angelo Clareno a »História septem tribulationum«-ban írja, jacopone is azok közé tartozott, akiknek nevében követség járult a pápa elé, hogy kieszközölje engedelmét a szegénység SZ«RR M C SÍRJA AZ ASSTS.-I BAZ.L,KÁBAN. sz i2° r ú szabályainak követésére, 2) de reménységeik nem teljesültek s ügyük még rosszabbra fordult, amikor ugyanez évben (1294) Celesztin lemondása — mint Dante mondja, gran rifiuto 1) — után VIII. Bonifác került trónra, jacopone a nagyravágyó, hatalmi gondolatoktól fűtött pápában a spirituálisok elnyomóját látta s ezért szívesen csatlakozott politikai ellenfeleihez, a franciákkal szövetséges Colonnákhoz, akik 1297 május 10.-én más gibellin párthíveikkel együtt manifesztumban tiltakoztak Celesztin lemondása ellen és VIII. Bonifác megválasztását érvénytelennek mon') Li cantici del Beato Jacopo da Todi, con diligenza ristampata con la gionta di aleuni discorsi del padre Modio e con la vita sua. Roma, 1588. Ez az életírás a legrégibb források alapján készült. a) Arhiv für Litteratur und Kirchengeschichte des Mittelalters Bd. II., 1886. és A. D'Ancona : Studj sulla letteratura italiana de' primi secoli. Ancona, Morelli, 1884. 68. I. a) Pokol, III. 60.
