Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre
a halál, a feltámadás, a paradicsom és a pokol gondolata. E négy közül az utolsó kettő adja Fra Giacomino költeményeinek tárgyát. Az egyikben »De Jerusalem celesti« a paradicsom szépségeit és üdvözült lakói vigasságát írja le, a másikban *De Babilónia ciuitate infernali« a poklokra vetett bűnösök szenvedéseinek helyenként drámai erővel megrajzolt jelenetei sorakoznak fel. 1) Szerzőjük nevét a Babilónia befejező sorai tartották fenn, melyekben azzal búcsúzik el hallgatóságától, hogy amit mondott, nem mese csupán s hegedősök üres beszéde, hanem >]acomino da Verona de l'ordeno d'i Minori<állította össze szövegét és dallamát. Ebből az összeállításból, a költemények nyelvéből és alakjából kétségtelenül megállapítható, hogy a veronai barát a XIII. század második felében élt, bár egyéb adatunk nincs felőle és a versek feljegyzése a IV. századból való. A velencei Szent Márk könyvtárban lévő egyik kéziratuk az emberi élet múlandóságáról, jézus szeretetéről és a végítélet napjáról szóló költeményeket is tartalmaz, melyeket az előbbiekkel rokonhangjuknál és verselésüknél fogva egyes irodalomtörténészek ugyancsak Fra Giacominonak tulajdonítanak. A Jerusalem és Babilónia versformája az énekmondók által általánosan használt négysoros egyrímű alexandrin-strófa, szerkezetük a lovagi történetekére emlékeztet és ezeknek a primitiv képzelet elkápráztatását célzó stiláris eszközeivel is bőven él a szerző. Leírásokban, képekben, hasonlatokban a legélesebb színeket halmozza, a mennyország fényességének érzékeltetésére a lovagi pompa egész hagyományos kelléktárát csillogtatja meg s miközben a kárhozat helyének rémségeivel borzasztja el hallgatóit, a vásári énekesek módjára arról is gondoskodik, hogy időnként a vaskos komikum hálásan fogadott pihenőivel is ébrentartsa vagy fel-felszítsa a figyelmet. Ennek a közhasználatú előadási formának kezelésében Fra Giacomino nemcsak a kor színvonalán áll, hanem olykor valódi művész is tud lenni s hogy épen ezért hatása meglehetősen elterjedt és tartós volt, az bizonyítja, hogy a pokol leírásának három, a paradicsom énekének pedig négy különböző másolata maradt fönn. Költeményeinek anyagát a Szentírásból, az egyházatyáknak és doktoroknak könyveiből vette, szívesen is hivatkozik tekintélyükre és súlyt helyez rá, hogy hitelesnek tartsák elbeszélését, de amit mint theologus tanult, a nép fantáziája szerint, a kor feduális képzeteinek megfelelőleg alakította át s forrásainak finom szimbolikáját realisztikus színekbe öltöztette. Az üdv hónát drágakövekből rakott falú, hatalmas városnak írja le. Kapui a csillagoknál fényesebben ragyognak, gyöngy és arany díszíti boltjaikat s homlokzatuk kristályból való. Koronás kerubimok lángpallóssal őrzik a várost, melyben a nap és hold világa helyett az Úr orcájának fényessége sugároz be mindent s felhő sohasem vet borút a jáspissal kövezett utcákra és márványcsarnokokra. Ezüstfodrú folyamának vize a napnál vakítóbban csillog, benne gyöngyök és csodás drágakövek teremnek, melyeknek bűvös erejétől a halottak feltámadnak s megifjodnak a vének. A folyó partján sohasem hervadó virágok pompáznak s a fák gyümölcse édesebb, mint a méz. A cédrus és ámbra szagánál is finomabban illatozó levegőt fülemüle csattogása és más szép ') Monaci id. m. 378—385. 1.
