Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

VI. Szent Ferenc áhítata. Irta : Dr. Prohászka Ottokár

Szent Ferenc áhitata. Irta: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nagyokat s ezek közt főleg a szenteket az jellemzi, hogy Ők nemcsak hallják vajúdó s szenvedő koruknak kiáltó szavait, hanem hogy azokat meg is értik s úgy értik, hogy felelni tudnak rájuk. Szent Ferenc is meghallotta s megértette a kor kiáltó szavát, a XIII. század vajúdását, szociális elkeseredettségét, a tömegek eretnek elzárkózottságát s ő a sok panaszra, gyűlöletre s lázongásra nemcsak visszakiáltott, hanem visszaénekelt, s ez az éneke az ő áhítatából való, amely csak bensőséges s imádkozó lelkéből telt, mástól nem telhetett volna. A lelke sugározta ki magából azt, ami a világnak kellett: a mennyországot. Ez pedig leereszkedett beléje mint új Pünkösd, mint a régi tüzes, felfeszített szeretetnek új kiáradása abban az indulatban s megolvadásban s kitüzesedésben, amit franciskán pietásnak hívnak. Az áhítatnak három vonását különböztetem meg : az első, az a nagy kincses tudat, annak az igazi gazdagságnak s boldogságnak átérzése, melyet az Evangélium hozott s melyet az elvilágiasodott egyház és világ kincsvágya elfojtott ; a másik jelleg a szent kereszt tiszteletének, mely a középkor sajátos áhitata volt, kitüzesedése ; a harmadik a szent öröm s az énekes lelkület, mely a »poverello di Dióból« szent trubadurt avatott. Az első jellege az áhítatnak a kincses szegénység, a gazdagságát világba kiéneklő szegénység, mely nemcsak egész éjjelen, hanem egész életen át csak azt hangoztatta s élte s élvezte: »Deus meus et omnia ... én Istenem, én mindenem*. Az akkori világ mást követelt : gazdagságot, egyenlőséget, földi jólétet. A nagy egyenlőtlenség, a kevesek jóléte s a sokak nyomora irigységet, gyűlölséget s lázadást, sőt még ennél rosszabbat, botrányt s hitetlenséget keltett. A szegénység összedugta a fejét, súgott-búgott s az evangéliumra hivatkozott. Minek az Egyháznak, a kolostoroknak s az uraknak a sok kincs, a nagy vagyon s földbirtok, hiszen az Úr Jézus nem úgy tartja. Ő szegény volt s tanítványait sarutlanul s tarisznya nélkül küldte világgá. S ha kell a birtok az élethez, akkor hát osszák meg azt a gazdagok a szegényekkel, kik az ő testvéreik az Úrban. Szent Ferencet is megvágta ez az áramlat s ő is hallotta a Porciunkula-kápolnában, hogy Krisztus tanítványai induljanak útra bot s tarisznya nélkül; de azt is hallotta, hogy békét hordozzanak lelkükben s azt adják az embereknek. Az evangélium is kívánja a nagyobb egyenlőséget, de míg ez ránk hasad, addig is s azontúl is kívánja, hogy az emberek lelkében szent béke éljen. Akinek ez van, az kincses ember, ha szegény is s