Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

III. Ó Assisi... Költemény. Irta: Gáspár Jenő

Légy testvérré ! Mily jó, hogy van még egy hang, Amely ismétli, amit Krisztus mondott, Mert e varázsban eltűnnek a harcok, És eltűnnek a búk, a könnyek, gondok. S mert gyarló vagy, és olyan hosszú az út, S vesztőiben mégis ha elesnél, Szeráf-szárnyakkal áll a hegy lábánál És felemel halk szavával a Testvér. Valahová csak futni kell. Őhozzá. Akinek szava hit és hite élet, S a vállait tartotta támasztékul A bomló templom omló pillérének. Míg ő tartja a lelkünk kis szentélyét, Cibálhatja a szél, a tépő orkán . . . Örökké zeng szivünk rubint harangja S fehér galambok fészkelnek a tornyán. Ó, Assisi, te tornyok tornya! Az ember Rabszolgájává lett a zord időnek, Kínok kövével rakva életutunk S szélén kövérre hízott rémek nőnek. Ó, mily áldás, hogy harangjaid szólnak, S zenéjükre megállhat fáradt lábunk Meghallgatni, mit köveid beszélnek, Felénk mosolygó csendes lélek-várunk.