Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

III. Ó Assisi... Költemény. Irta: Gáspár Jenő

Ő, Assisi.. írta: GÁSPÁR JENŐ. Valahová csak futni kelt. Az ember Rabszolgájává lett e zord időnek, Kínok kövével rakva életutunk, S szélén kövérre hízott rémek nőnek. 0, mily áldás, hogy rózsafa is nyílik Bojtorján közt, s megállhat fáradt lábunk Köveidnél, ó, Assisi, te messze Felénk mosolygó, csendes lélek-várunkHét század az, ami tebenned alszik, Mint örök álma összetépett szívnek, E század az, mi keserűség nékünk, Megtört hitűnek, s bukdácsoló hívnek. Tövist terem e diadalmas század, Míg benned rózsát olt a szelíd Mester S ember helyett virágok nyelvén suttog, Mikor a holdfény küzd a lomha esttel. Mi cipeljük a Mammon vas igáját, S arany-nyelven tanul a bimbó-gyermek, Ferenc pacsirták hangját, nyelvét érti, És nincsenek e beszédben orv vermek. Mi földrehúzva, rabszolgaénekkel Túrjuk a kincset, mely cserép, rongy, talmi, Assisi orma naphimnusztól hangos : Csak égre törni, csak nagyot akarni. . . Ó, Assisi, az időnk most is rabló S farkasszíve van sok ezer kebelnek, Vad hajnalán riasztó álmainknak, Ó, most is tépő indulatok kelnek. . . Állj ott a lejtőn, szép szelíd szavaddal Fordítsd vissza, ha ordít bent a farkas Szivünk helyén, s mondd: »Atyánkfia, mondom, Légy testvérré, s te vad torok elhallgass /«