Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

II. XI. Pius pápa Őszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

Egyébként, Tisztelendő Testvérek, leginkább az szolgál örömünkre, hogy a szent pátriárka halála hétszázados emlékének megülésére teljes egyezéssel fog össze az emberiség színe-java és mindenütt készülnek egyházi és világi ünnepségek, különösen pedig azon vidékeken, melyeket ő életében jelenlétével, szentségének fényével és csodáinak dicsőségével híressé tett s melyekben igen jóleső benneteket a papság és a nyáj élén vezetni látnunk. Lelkünkben és mintegy szemünkkel már most látjuk a zarándokok tömérdek sokaságát, akik Assisit és a zöldelő Umbria közeli szentélyeit, Alverna meredek csúcsát vagy a rietii völgy szent hegyoldalait mennek megnézni és ünnepelni, amely kegyhelyeknek jámbor köszöntéséből, ahol még ma is Ferenc illatozik és mutatja erényeit utánzásra, lehetetlen, hogy azok ferences szellemmel el nem töltekezve térjenek haza. »Mert — hogy XIII. Leó szavaival éljünk — a tiszteletről, melyet Szent Ferenc részére sürgetnek, azt kell mondanunk, hogy az leginkább akkor lesz kedves annak, akinek szánják, ha az nekik maguknak is gyümölcsöző leszen. E tiszteletnek igazi és maradandó gyümölcse abban van, hogy akinek kimagasló erényét csodálják az emberek, a vele való hasonlóságra is tegyenek szert és az ő utánzásával törekedjenek jobbak is lenni.« 3) Talán azt mondja valaki, hogy a keresztény társadalom megújhodására ma egy másik Ferenc kellene erre a földre. Ámde tegyetek róla, hogy az emberi lelkek megújhodott buzgalommal kövessék Ferencet, mint a jámborság és szentség mesterét; tegyetek róla, hogy ők azon példákat, melyeket maga után hagyott, mint az erény tükre, egyenes út, az erkölcs szabálya«,

2) utánozzák és mindnyájan hasonlítsanak hozzá; s akkor úgy-e ez maga is elég erővel és hatással bírna a gyógyítás eszközlésére és a jelen idők bajainak kiirtására ? Elsősorban tehát a három rend nagyszámú fiai kell, hogy felismerhető hasonlatosságot mutassanak törvényhozó atyjukkal. Ezen, széles e világon elterjedt rendekben, mint IX. Gergely írta boldog Ágnesnek, Csehország királyának leányához, »naponkint mindenhatóvá lesz a sokszorosan dicső«.

3) Az első rendből való férfiszerzeteseknek, midőn melegen gratulálunk, hogy a legméltatlanabb zaklatásokból és üldözésekből kikerülve, mint színarannyá vált arany, rendjük a régi fényben napról-napra mindinkább felvirul, ugyanakkor lelkünkből kívánjuk, hogy a bűnbánat és alázatosság példáját a széles körben elharapódzott testi kívánságokkal és élet kevélységével elJentétben minél jobban kiterjesszék. Ismerjék kötelességüknek felebarátjaikat az evangéliumi élet parancsaihoz visszavezetni, amit könnyen elérnek, ha körömszakadtáig megtartják azt a legszentebb szabályzatot, melyet az Úr »az élet könyvének, az üdvösség reményének, az evangélium velejének a tökéletesség útjának, a paradicsom kulcsának s az örök szövetség szerződésének« 4) mondott. A szeráfi pátriárka pedig azt a titokzatos szőlőt, melyet sajátkezűleg kerített körül, az égből szemmel fogja kísérni és meg fogja áldani; a nagyszámú venyigéket pedig a szeretet harmatával és erejével fogja táplálni és gyámolítani, hogy mindnyájan »egy szív és egy lélek« lévén, a kereszténység családi közösségének megújhodásával minél fáradhatatlanabbul közreműködjenek. l) Enc. Auspicato 17. Sept. 1882. — *) Brev. Fr. Minorum. — 3) Ep. De Conditoris omnium 9. Maj. 1238. — 4) Th. a Cel., Leg. II, 208.