Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

II. XI. Pius pápa Őszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

állapottal pedig az elnyert szabadságokat állították szembe. Azoktól, kiknek a régi állapot visszakívánása és visszaállítása nagyon érdekükben állott, sok kellemetlenséget kellett elszenvedniük, s azért mint pártfogójukhoz és védőjükhöz folyamodtak III. Honór és IX. Gergely pápákhoz, kik szigorú törvényekkel azután meg is törték az ellenséges törekvéseket. Ennek következtében a legüdvösebb változás állott be az emberi társadalomban. A törvényhozó Ferenc atyának új intézménye, miután a keresztény nemzetek között a penitenciás buzgalom szép erkölcsi sikereket eredményezett, széles körben elterjedt és megerősödött. Nemcsak a pápák, bíborosok és püspökök, de maguk a királyok és uralkodók, akik köziil nem egy a szentség dicsőségében ragyog, lángzó lélekkel vették föl a harmadikrend jelvényeit és az evangéliumi bölcseséget a ferences szellemmel szívták magukba; a legkitűnőbb erények dicsérete és dicsősége éledt fel a városokban és szinte megújult a föld képe.« De Ferenc, ez a »katholikus és egészen apostoli férfú«, amint csodálatosan gondoskodott a hívek lelki javáról, úgy akart maga is fáradni, meg testvéreit is munkába állítani azon cél irányában, hogy a pogányokat is megnyerje Krisztus hitének és törvényeinek. Szükségtelen azt a különben is nagyon ismeretes dolgot hosszasan említeni, hogy az evangélium hirdetése és a vértanúság elszenvedése után mennyire vágyakozott, s azért néhány tanítványával Egyptomba ment és ott merész lelkesedéssel állott a szultán elé. Hogy pedig a kisebb testvérek közül mindjárt kezdetben, hogy úgy mondjuk, a rend nyiló tavaszán, Szíriában és Marokkóban hány hithirdetőt öltek meg, az úgy-e dicsőségesen van megírva az Egyház följegyzéseiben ? Ezt az apostolságot Ferenc nagyszámú fiai a századok multán vérük bő ontásával oda fejlesztették, hogy a római pápák igen sok pogány területet bíztak gondjaikra. Ezek alapján senki sem csodálkozik, hogy az elmúlt hétszáz éven át egy embertől kiinduló ennyi jótétemény ereje és emléke sem el nem mosódott, sem el nem homályosulhatott. Sőt, mint Dante írta, az ő életét és működését inkább égi, mint emberi énekszó zengi s egyik kor a másikra hagyja és annak ajánlja tiszteletét és csodálatát, úgy, hogy ő nemcsak a szentségnek kiváló érdeménél fogva került a katholikus világ nyilvánossága elé, hanem bizonyos polgári tiszteletben és dicsőségben is tündöklik. Assisi neve a legismertebb mindenütt. A szeráfi atya tiszteletére kevéssel halála után emelkedtek itt is, ott is mind a körvonalakra, mind a műépítés díszességére nézve csodálatos szentélyek a nép akaratából. A legnagyobb művészek versenyre keltek, hogy ki tudná megfelelőbben és szebben Ferenc képét s dolgait megfesteni vagy kifaragni, metszetben vagy mozaikban visszaadni. A Porciunkulához, arra a helyre, honnan a »szegény és alázatos Ferenc mint gazdag az égbe szállt«, továbbá Assisi dombjára, dicsőséges sírjához egyenkint és seregestül özönlenek és zarándokolnak az idegenek mindenünnen, hogy a nagy férfiú emlékét lelkük hasznára felidézzék és a művészet örök emlékeit megszemléljék. Az Assisibelit énekli meg, mint láttuk, a senkivel össze nem mérhető Dante Alighieri is és utána is mindig voltak az olasz és az idegen irodalmakban egyképen, akik benne az embert magasztalták. S különösen a mi korunkban, miután tudós férfiak alaposabban átkutatták a ferences dolgokat, különféle nyelveken lángeszű tehetségek iratai jelentek meg és nagyjelentőségű müvek és művészi alkotások keletkeztek s ennek