Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

aki mikor beszélt is — imádkozott. Videbatur intuentibus — írja róla Sz- Bonaventura — homo alterius saeculi, quippe, qui mente ac facie in coelum semper intentus, omnes sursum trahere conaretur.

1) Szent Ferenc szónoklatainak történelmi hagyománnyá is kialakult jegye az a szellem volt, amely rendjének lényegét s egyúttal szent beszédeinek anyavonását tetle: a bűnbánat, a lemondás. így teremti meg a bűnbánó vándorprédikációkat. Már a XII. században fellép Itáliában a vándorszónokok alakja, aki a szegénység gondolatával kapcsolatban bűnbocsánatot hirdet. Ez a szónoki típus azonban teljesen elromlott. Az igehirdetőkből ugyanis sokszor moralisták lettek, akik megfeledkeztek hivatásukról s a papság, majd pedig a katholikus vallás ellen fordultak. Beszédeikben a vallásos motívumok háttérbe szorultak a szociális motívumok mögött.

2) Szent Ferenc megreformálja a bűnbánati prédikációkat mind alak, mind hang, mind pedig tartalom és irány szempontjából. A papsággal szemben a legnagyobb tiszteletet hangsúlyozza.

3) A társadalom előtt mindig a béke szolgájának tűnik fel, ő a világtörténelem nagy békeszerzőinek egyike.4) Tanítványainak mindig két tanácsot ad: Az egyik: »Paupertatem noveris, fili, specialem viam salutis, enim est fructus multiplex et paucis notissimus.^) A másik pedig ezzel teljes azonos fokú: »Hanc (simplicitatem) in fratribus litteratis et laicis requirebat pater sanctissimus.«

r) A prédikáció hatását mindigaz isteni kegyelem hatásának és soha sem a szónokló egyéni kiválóságának tulajdonítja.

7) Mikor pedig tanítványait prédikálni küldi, valósággal eszményi alakját rajzolja eléjük az ige szolgájának, aki számára a szent beszéd csak apostoli működés lehet: *Ministros verbi Dei tales volebat, qui studiis spiritualibus intendentes nullis aliis praepedirentur officiis; hoc enim a quodam magna rege dicebat electos ad edicta, quae ex eius ore perciperent, populis demandanda. Dicebat antem, prius praedicator haurire secretis orationibus debet, quod postea sacris effundat sermonibus, prius intus calescere, quam foris frigida verba proferre.«

8) Prédikációiban nem is találunk hitvédelmet. Az ő problémája az ember, aki keresi önmagát, aki nem tudja érdemes-e élni, aki egyáltalában nem tudja, hogy az élettel mit kell kezdeni s hogyan kell élni. Ez az ő embere tulajdonképen a XIII. század, mely hullámzott az intellektuális racionalizmus s az anyagi materializmus között, közben pedig elveszítette önmagában lelkisége finomabb ihletét, kedélyi életének magasztos forrásait. Ezt az embert akarta Szent Ferenc újra erkölcsi emberré reformálni, naivvá akarta tenni, hogy az élet kis tényeiben újra fedezze fel maga számára a világot s így végső elemzésben a saját belső világa gazdagságát. A szegénység gondolatának hangsúlyozásával tulajdonképen a szellem felsőségének elvét hirdette, azt az erkölcsi tisztaságot, amellyel az embernek kell spiritualizálni a világot s nem fordítva. A békesség hirdetésével az élet harmóniájának, a szép lelkiismeretnek tiszteletét akarta a köztudatban felLegenda Maior S. Francisci. Opera omnia Ad Claras Aquas, 1898. Tomus VIIÍ. c IV. — 3) Gusztáv Schnürer: Franz von Assisi. München. 1925. 12—13. I. — Speculum perfectionis. ford. Balanyi György Budapest, 1926. XIV. f. — Vita Secunda. LIV-LV. XCIX. c. —

4) P. W. Wilson: St. Francis in the role of peacemaker. The New-York Times. 1926. február 21. Speculum perfectionis C. CI. — 6) Vita Secunda CX. XVII- c. — c) U. ott CXIX. c. — 7) Speculum perfectionis LXXII-LXXIII. c. — a) Vita Secunda. XCIX. c.