Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János

Az erő minden alakjában hasonló módon terjed, miért is határozottan állítja, hogy vannak ránk nézve láthatatlan fénysugarak és bizonyítja a következő módon. Azt állítják, hogy a hiúz szeme keresztüllát a kőfalon. Ez lehetséges, mert a species (az energia) áthatol az érctömbökön hang- és hőalakban, következőleg átmehet rajtuk fényalakban is, de arra gyenge, hogy a mi szemünket ingerelje. Lehet, hogy a hiúz szeme ezt az ingert már megérzi. Az energia terjedésének törvényeit leginkább az optikában tanulmányozza (perspectiva), az számára a természettudományok típusa. Ezen a téren összefoglalja Ptolemeus, Avicenna, Alhazen eredményeit, de őket meghaladja és sokkal eredetibb módon dolgozza fel mint kortársa, Witels, akit pedig nem kisebb ember, mint Kepler magyaráz még 1608-ban. 1614-ben kinyomatják Frankfurtban az Opus Május két részét, a mennyiségtant és az optikát, a tükörkísérletekről szóló függelékkel és ekkor megírása után majd négyszáz esztendővel úgy becsülik és használják, mint Keplerét és Scheinerét. A szem anatómiája és fiziológiája után tárgyalja benne az egyenes vonalú látást, s visszaverődés és fénytörés törvényeit. És itt nagyon sürgeti a törvények gyakorlati alkalmazását. A sugarakat viszont tükrökkel és lencsékkel úgy törhetjük és hajlíthatjuk, amint mi akarjuk. Azért alkalmas összeállítással hihetetlen távolságból olvashatunk egész apró betűket, megszámlálhatjuk a homokszemeket. A gyermek óriásnak tűnik fel és az ember hegynek, ha oly szög alatt látjuk, mint a hegyet; látszólag közelebb hozhatjuk a napot, a holdat, a csillagokat. Felemlíti a szemüveget és csodás hatású, hadicélokra alkalmas gyújtótükrökkel próbálkozik. A távcsövet utána 300 évvel találják fel, de amint látjuk, ő már elvben megmutatja, miért s hogyan lehet megszerkeszteni. A fény mivoltára nézve a hullámelmélettel rokon tanokat említ. > A terjedő fény nem test. A terjedés nem pillanatnyi, hanem időben történik és nem mehet végbe űrben, hanem valami közvetítő közegnek kell lennie.« Az oxfordi tanulmányokban Pattison értekezik Rogerius alchémiájáról és elismeri, hogy őt mai tudományos értelemben is vegyésznek kell mondanunk. Feltalálja a lőport és ezzel nemcsak a nyerserő uralmának megtörésére, a hadviselés átalakítására gyakorol befolyást, hanem kényszeríti a jövő századok fizikusait, hogy a lövegek mozgásával, gyorsaságával, akadályaival foglalkozzanak és így kiépítsék a modern mechanikát. Megjegyzi, hogy a chémiát csak ketten tudják a világon, magister Petrus, aki remeteéletet él és ő. Charles szerint chémiai tudása miatt vesztette el Oxfordban a tanszéket 1257-ben és végső elítéltetésében is nagy szerepet játszott. A Ferenc-rend akkoriban forrongott, sokan nem tudták megbocsátani szent Bonaventurának, hogy megengedte a filozófiával való foglalkozást és visszakívánták szent Ferenc egyszerűségét. Ezek az ú. n. »spirituálisok, vagy lelki életet élők« később nyiltan támadják a generálist, támadják Rómát és elpártolnak az egyháztól. Már most gondoljuk el, hogy ezek az egyszerű jámbor lelkek, akik mindenhol természetfölötti vonatkozásokat kerestek, hallották Fr. Rogerius cellájában a mennydörgést, látták a villámlást és a robbanás után érezték a kénköves füst szagát, ki tudta volna őket meggyőzni arról, hogy ez a Rogerius nem az ördöggel cimborál? Szerencsére voltak olyanok is, akik megértették és tanultak tőle. így pl. Bungay