Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

fakadó jótett nem azért érdemszerző, mert önmagában jutalmat kiváltó értéket jelent, hanem mert Isten jutalomra valónak szánja és elfogadja. A természetkívüli adományok az ősállapotban, nevezetesen az alsó és felső embernek amaz összhangja, melyet a természetkívüli épség állapotának mondunk (donum integritatis) nem a megszentelő kegyelem folyománya, mint Szent Tamásnál, hanem tételes isteni intézkedés egy a kegyelemtől különböző adomány által biztosítja létét. Ha itt mindenáron csattanós jelszavakkal kellene jellemzést adni, talán azt lehetne mondani: Szent Tamás a kegyelem metafizikájában remekel, Scotus pedig a kegyelem fenomenológiájában és pszichológiájában válik ki. 10. §. Bűn és megváltás.

1) Ez a cím hirdeti legfelötlőbben a ferences theologiának, mint olyannak dicsőségét. Közismert dolog, hogy oroszlánrésze van a Szeplőtelen Fogantatás dogmatizálásában. Futuribilek fölállításában óvatosnak kell ugyan lenni; azonban kockázat nélkül lehet azt mondani, hogy a ferencesek és nevezetesen Scotus nélkül Szűz Mária koronájában ez a legintimebb fényű drágakő még most sem ragyogna teljes kicsiszoltsággal. Mikép történt ez? — Épen ezen a ponton nem járja a ferenceseknek és különösen Scotusnak érdemét annak a bizonyos garasnak minősíteni, melyet egyszer megtalál a szerencsés vak is. A Szeplőtelen Fogantatásnak dogmatikai vágányraterelése csakúgy, mint az abszolút megtestesülés elmélete, melytől ellenesei sem vitathatják el a nagyszabású elgondolást, a ferences theologiának törvényes gyermeke, szerves folyománya; lehetetlen a gyermeket dédelgetni és az anyát lekicsinyelni. Ezt a szerves összefüggést megkísérlem kimutatni. 1. A megváltás módja. — A Teremtő és teremtmény viszonyának ferences fölfogásából logikusan következik, hogy a ferences theologusok és főként a következetesebb és minden különbséget élesen aláhúzó Duns Scotus szerint az eredeti bűn mint teremtményi tett annyira távol esik a szuverén önhatalmában trónoló Istentől, hogy jogi sértésnek nem fogható föl. Isten sokkal magasabban áll, semhogy bármilyen emberi tett akár sértés, akár kegyre-hangolás címén hozzája férne. Szentsége természetesen föltétlenül elítéli és kérlelhetetlenül sújtja a bűnt; de mert sem érzelmileg, sem jogilag nincs általa érintve, teljesen szuverén tetszésétől függ, hogy mit csináljon a bűnössel. Semmiképen nincs kötve ahhoz a szentanzelmi dilemmához: aut poena, aut satisfactio. Tehát teljesen az ő szuverén akaratán fordul az is, milyen föltételek mellett fogadja vissza kegyébe a bukott bűnös emberiséget. Ezzel aztán a megváltás tényleges módja: az emberré lett Isten helyettesítő elégtevése szabatos körvonalazásban úgy jelen meg, mint a nagylelkű isteni megkegyelme*) Déodat de Basly, Pourquoi Jésus-Crist ? ou Dogmatique du Sacré-Coeur. Rome 1903. — Gulielmi Guarrae, ]. Duns Scoti, Petri Auveoli Quaestiones disputatae de Immaculata Conceptione B. M. V. Quaracchi 1904 H. Holzapfel Bibliotheca Franciscana de Im. Concept. B. M. V. Quar. 1904. P. Pauwels Les Franciscaines et L' Immaculée Conception. Malines 1904. — Th. Fetten ]. Duns Scotus über des Werk des Erlösers. Benn 1913. R. Guardini Die Lehre des h. Bonaventura von der Erlösung. Düsseldorf 1921. — H. Storff The Immaculate Conception. The Teaching of S. Thomas, S. Bonaventura and Bl. Duns Scotus on the Im. Con. of the B. V. M. St.-Francisco, California 1926.