Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

I. FEJEZET. Mindig az alkalmasabbat kell elöljárónak kiszemelni. A kezdők vezetőre szorulnak, akik pedig ezt nélkülözhetik, négy erényben kell kiválniok

tanítványaikat, mert a tökéletességre akarják őket vezetni. Egyszer az alázatosságra hívják fel figyelmüket, máskor a testvéri szeretetre, ismét más alkalommal a mértékletességre, majd az áhítatra, a türelemre, a szívtisztaságra, azután a hallgatásra és a többi erényre. Mialatt ezekkel az aranyfonalakkal átszövik életüket, a konkolyt is kigyomlálják. A lelki értékek növekedésével arányosan eltűnnek a hibák is. „Neveljétek őket fegyelemben és az Űrnak intelmével," irja már az Apostol. (7) Meg kell óvni őket a bűnbeeséstől, de a túlzásoktól is vissza kell tartani. Amíg zsenge és a bűn vonzalmától nem eléggé tartózkodó jellemek, gyakran jobbára emberi tekintetből, mint istenes félelemből fordulnak el a vétek örvényétől. Ezeknek csak javára válik az elöljárók irányítása. Azok majd megóvják őket a veszélyektől, amint az édesanya is megvédi kicsi gyermekeit a vízbefullás veszélyétől és a farkastámadástól : „Őrködik majd fölötted, hogy megmenekülj a téves úttól és a hamisságot beszélő emberektől." (8) Hibáikra figyelmeztessék őket, hiszen a kis hibából nő mindig az öreg hiba. A gyönge láz szítja az erősebbet, a sebből is fekély lesz, hacsak idejében nem orvosolják. A hibázó nehezen áll talpra sajátmagától, ha nem keres támaszt az erősebb karjában. Ezért akarja tehát az Isten, hogy a fiatalabbak élén idősebbek álljanak. Ha bűnbe esnek, ha valamiben hanyagok és gondatlanok, megjavuljanak az idősebbek intésére, feddésére, szigorítására és enyhítésére. Mígha saját önkényükre hagyatkoznának, talán saját hanyatlásukat sem ismernék föl, lelkiismeretük eltompulna s to-