Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

I. FEJEZET. Mindig az alkalmasabbat kell elöljárónak kiszemelni. A kezdők vezetőre szorulnak, akik pedig ezt nélkülözhetik, négy erényben kell kiválniok

vábbra is a mocsárban hevernének vagy még ennél is mélyebbre süllyednének. „És ezeket megitélvén fenyítsétek meg" — olvassuk idevonatkozóan a Szentírásból. (9) Ezek aztán haladéktalanul vessék alá magukat alázatos szívvel lelki mesterüknek, mert csak az engedelmes beteg gyógyul meg az orvos keze alatt. Az ember gyógyításra szoruló gyöngeségei a bűnös szenvedélyek : „Erőt és hatalmat ada nekik minden ördögök fölött és a nyavalyák gyógyítására." (10) 3 Akik nem szorulnak felügyeletre, azok biztos ítélőképességgel rendelkezzenek : ne tévedjenek a kötelességeiket érintő dolgokban; se ember, se ördög, se saját érzékük meg ne csalja őket a jó álarca alatt. Gazdagodjanak a lelkek bizalmában : „Mindenre és mindenbe beletanultam", (11) vallja magáról Szent Pál is. Izzék szívük az áhitat hevétől, serkentés nélkül is legjobb tudásuk szerint törjenek előre a tökéletesség felé : „Elfelejtem, ami mögöttem van és nekifeszülök annak, ami előttem van," — hangoztatja az Apostol. (12) Hangolja föl érzelmeiket a jónak szeretete ; a rossztól szinte természetszerűen borzadjanak, gondosan kerüljék a botrányt, győzzék le az ellenségeskedést és békében éljenek másokkal. Szent Pál így int : „Ne legyetek botránkoztatására se zsidóknak, se pogányoknak." (13) Alázkodjanak meg és ne kérkedjenek jótulajdonságaikkal, mintha már megszabadultak volna minden hibájuktól. Vizsgálgassák gondolatjárásukat, beszédjüket és külső modoruknak minden megnyilatkozását, majd pedig finomítsák őszinte jóakarattal azokat. Állhatatosságukban meg ne tántorítsa őket se könnyelműség, se meghasonlás, se