Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
commissariiist rendelt számukra. Hogyne, hisz Bessarion bíbornoík, az observansok famíliájának protectora, volt a ragusaiak szószólója. 18 7 A ragusaüákon kívül a többi dalmata ferences 1467-ben ismét fejet hajtott a pápa akaratának és tovább is megmaradt a bosnyákokkal egy közös vicarius provinciális joghatósága alatt. Végre az 1469-iki! egyetemes káptalan megszüntette az erőltetett uniót. Megengedte, hogy a dalmaták — hozzájuk értve a ragusaiakat is — a bosnyák vicariatustól külön provinciát alkossanak. 18 8 így tehát a Szent Jeromosról nevezett dalmáciai provincia, mely 1463 előtt a bosnyák vicariatusból kivált, de melyet 1464-ben e vicariatusba visszakebeleztek, 1469-ben ismét külön provincia lett. E provinciából (hogy mikor, forrásaink, melyek ezidő szerint rendelkezésünkre állanak, nem mondják meg) kiszakadt azután a Ragusai Provincia. 1878-ban még mind a Szent Jeromosról nevezett dalmáciai provincia, mind a ragusai provincia fennálltak. A Szent Jeromosról nevezett dalmáciai provinciához az imént említett évben a következő helyek tartoztak: Dailtmáciában Cattaro, Crapano, Curzola, Pago, Pasman, Far (Lesina), Spalato, Traguri (Trogir, Trau), UglianoLissa, Velebit, Zara, — az osztrák tengerpart vidékén Arbe, Capodistria, Castilio, Neresine. A Ragusai Provincia-nak 1878-ban a következő rendházai álltak fenn: a kunai (cunnai), azi orebici (orebicsi, orebichi), a pridvorijei, a ragusai, a ragusa-vecchiai, a rosatoi, a slanoi, a mezzoi (loputi) és a stagnoi (stoni), valamennyi Dalmáciában. (A két legutóbb nevezett ház 1878-ban lakatlan volt.) 18 9 5. Megjegyzés a Legszentebb Megváltóról nevezett dalmáciai rendtartományról. 1684 után a török üldözése elől számos ferencrendi és kathólikus világi hivő vándorolt ki Boszniából Dalmáciába. A boszniai rendtartománnyal lehetetlen volt érintkeznünk. 1705 január 22-én tehát felállították számukra a dalmáciai, Szent Cajus pápa és vértanúról nevezett provinciát, melyet 1741. évben Szent Cajus helyett a Legszentebb Megváltóról (SS. Redenptor) neveztek el. (Ez a provincia Sanctiss'imi Redemptoris in Dalmatia jól megkülönböztetendő az imént a 4. pontban ismertetett és szintén főképp Dalmáciára kiterjedő Szent Jeromosról nevezett provinciától.) 18 7 B. Bern. Aquil. Chron. 107., 108. Szöveg és a kiadó jegyzete. 18 8 B. Bern. Aquil. Chron. 108. A kiadó jegyzete. Hivatkozással Wadding-ra. Ad. Ann. 1469. n. 8. 18 9 Szöllösy : i. ,h. 154., 155., 175.
