Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
véreket. Ezek országában nem voltak világi papok, sem rajtuk kívül más szerzetesek. A pápa parancsára tehát kénytelenek voltak plébániákat kezelni és így nagyobb közösségekben éltek a világiakkal. 18 0 Ezt a nézetét Bernardinus atya, miután bosnyák-dalmát vicarius provinciális-sága már letelt, az 1467-iki mantuai egyetemes káptalanon is kifejtette. Eddig is alig tehetett fentartani az uniót, mondta, mert a bosnyákok, mint plébániák kezelői, a világiakkal, férfiakkal és nőkkel, barátkoznak, 18 1 a dalmaták pedig, kik olasz módra vannak nevelve, az ily 1 barátságokat kerülik. A dalmaták kérték a most említett káptalant, hogy válasszák el őket a bosnyákoktól. Ellenkező esetben, mondták, legyen az egész provincia a bosnyákoké, őlket (a dalmatákat) pedig vigyék Itáliába. A bosnyákok szintén kérték a szétválasztást, de — csak színleg, és a pápa 1467 junius 25-iki Memores su m us b révéjével az ő kedvükre döntött: megerősítette az uniót. 18 2 A káptalan már 1467 május 24-ikén újra közös vicariust rendelt a bosnyákdk és a dalmaták részére Gonissai Domonkos személyében. Azt is elrendelte a káptalan, hogy a Jadra (Zára) körüli Oclanj (Oklaj), Pasman és Sancta Catharina a dalmatáké, Veglia, Tersato és Lesne (Lesina) pedig a bosnyákoké legyen, továbbá, hogy a ragusaiak 4 helyet, 18 3 melyet 1464-ben egy hamis pápai bulla alap(ján a bosnyákoktól elfoglalták, 18 4 ezeknek adják vissza. 18 5 A ragusaiak megint nem engedelmeskedtek sem a pápának, sem az egyetemes káptalannak. Sem a bosnyák vicariatusba nem tértek vissza, sem a tőlük követelt helyeket nem szolgáltatták át a bosnyákoknak. A valóságban a ragusaiak az observansok famíliájával nem jutottak ellentétbe, mert Boldog Aquilai Bernardinus előadásából világosan kivehetjük, hogy — 1467 óta — az observansok famil'iája maga is azt akarta, hogy a dalmaták és a bosnyákok (mind a ketten observansok voltak mindig és mindig azok is maradtak) két külön provinciára oszoljanak szét. Igaz tehát, hogy az 1467-iki mantuai káptalan a ragusaiakat lázadásuk miatt az observansok famíliájából kizárta, 18 6 de igaz az is, hogy ez csak propter formám, csak a pápa rendelkezése iránt való tiszteletből és nem szívből történt. Az is tény továbbá, hogy a pápa megint csakhamar engedett a ragusaiaknak (és immár az observansok famíliája óhajának is), mert 1468 március 31-én az observansok famíliája a ragusaiakat, holott eszük ágában sem volt a boszniai vicariatushoz újra csatlakozni, ismét visszafogadhatta kebelébe, sőt külön 1 8 0 U. o. 101—105. 18 1 Quando ad partes Dalmatiae veniunt, statim totara percurrunt civitatem et hominum et mulierum cito familiaritiatem oapiunt. 18 2 U. o. 105—107. 183 Fermendzin: i. h. 270. 18 4 B. Bern. Aquil. Chron. 98. 185 Fermendzin : u. o. ., iáé Fermendzin: i. h. 270. — B. Bern. Aquil. Chron. 107., 108.
