Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

ken kívül egyebet is tanítani képtelenek voltaik, vagy hogy ha képesek is voltak az elemieken felül mást is tanítani. Assisi városának gazdag, előlkelő polgára'i arra már semmi esetre sem taníttatták gy érméikét? Vagy jó, tegyük fel, hogy — hiába — mindez csak üres combinatio, tegy'ük fel, hogy Szent Ferenc némely kortársát az ő műveltsége iránt nem az ő, magában minden kiválóságot, vagy — mint nietzsche-d nyelven oly sokszor mondják — értékét megsemmisíteni akaró alázatossáiga, nem a koldusmez, amelybe öltözött, tévesztette meg, hanem a gazdag úrfi valóban csak olyan nevelésben és iskolázásban részesült, mint valamely legszegényebb földije, tegyük fel, hogy így volt: egy mégis igaz marad, az t. i., hogy Szent Ferenc lángelme volt. Ezt már nem combinátió utján kell megálTapítanunik, hanem ezt már tagadhatatlan történelmi tények, történelmi emlékek bizonyítják. Nem szólunk itt arról, hogy ahhoz, hogy valaki Krisztus szellemét úgy megértse és másokkal xígy megértesse, mint Szent Ferenc, már magában véve rendkívüli tehetség kellett, nem szólunk továbbá Szent Ferencnek szervező 'képességéről, valamint arról sem, hogy az ő minden beszédéből és művéből, mely reánk maradt, kiérzik az Isten adta talentum ütőerének, a vénának a lüktetése, mind ennek bővebb taglalása túlmegy jelenleg való célunkon, most csak egyetlenegy dologra mutatunk reá: arra a tanításra, intelemre, melyet Szent Ferenc a tökéletes boldogságról, vagy, mint Kaposi József a codexek nyelvén írja: a tökéletes vigasságról mondott titkárának, Szent Leo testvérnek. A világirodalomnak van néhány gyöngye, mely bármily régi legyen, mégis mindég, minden időkben megtartja becsét. Hiába támadnak más és más divatolk, azt a néhány gyöngyöt egy sem bírja elhomályosítani, elfelejtetni. Azok a gyöngyök érinthetetlenül felette állanak a lázas mohósággal keresett ú j-nak, egyszerűen azért, mert bennük igazán, tökéletesen nyilvánult meg az, ami ha évezredes is, mégis mindég az egyetlen, aesthetikailag lehetséges, ,az ember által élvezhető új: az igazi szépség. Mindég vissza-visszatérüník ezekhez a törhetetlen fényű gyöngyökhöz, ezekhez az •eühervadhatatlan virágokhoz. Persze hogy örömmel kapunk a mai írók, költők művein is, amelyek szintén sokat, nagyon sokat érhetnek, de csak! úgy, hogyha rokonok azokkal az elévülhetetlenül, örökké új régiségekkel. Ilyen gyöngyök találhatók pl. az ó-testamentumban, különösen a 'zsoltárokban, az evengéliumban,

4 Homeros, Shakespeare, Goethe és Petőfi költészetében. És ilyen gyöngy Szent Ferenc tanítása a tökéletes vigasságról.^ Nagy 4 Ezekről itt csak irodalmi becsük szempontjából szólunk, mert egyéb szempontból az isteni eredetű írásokat egyéb művekkel egy sorba állítani nem szabad. 5 Ld. Kaposi József i. h. 21—24. — Kaposi a Fioretti-t a codexek nyelvétől inspirált,, ősi, tiszta, zengzetes magyarsággal fordította le. Fordítása olyan tökéletes, mesteri, benne Kaposi olyan magyar nyelvművészetet produkált, hogy e művével a legelsőrangú magyar írók között biztosított magának helyet.