Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

egyszerűség van ebben, amint hogy az egyszerűség a classicitásnak, a tökéletességnek, a szépségnek első postulatuma, holott ami nem egyszerű, az csak bántó, visszataszító erőlködés. És ez az egyszerű tanítás ma is mélyen benyúl a szívünkbe, ma is — hét évszázad multán — könnyet fakaszt az ember szeméből és hatalmasan ragadja a lelket a végtelen Isten felé. Aki ezt kigondolta és formába öntötte, az nem volt együgyű, hanem a Homerosok, a Shakespeareek, a Petőfitík örök babérján osztozó lángelme volt. Aki eddig az ujabb magyar irodalomban legszebben írt Szent Ferencről, a többi között ezt írja róla: „Az általa nőnek képzelt, Krisztus halála óta keserves özvegységben sinylődő Szegénység — asszonnyal — Madonna Poverta — kötött misztikus frigye miatt keveredett Ferenc atyjával először viszályba . . . Király nem ragaszkodhatilk görcsösebben bíborához, fukar a kincséhez, mint hősünk mindenektől megvetett hölgyéhez, ö volt Bossuet szerint a szegénységnek legkétségbeesettebb szeretője, — le plus désespéré amateur de la pauvreté. Elszánt lovagként küzdött mátkája szineiért. Gallyakból tákolt, sárral tapasztott kunyhókban lakott s aki soha senkit sem irigyel, irigyelte a nálánál szegényebbeket. A pénzt undok szemétszamba vette s nem engedte, liogy fráterei bárminemű tulajdonnal bírjanak. Másé legyen a házuk, másé a ruhájuk. Értésére adták, hogy Bolognában a barátok klastromát újjáépítették. Rögtön üzent az atyafiajknak, hogy költözzenek ki abból a hajlékból, melyet a magukénak mertek mondani. A klastromi berendezéseknek a lehető legegyszerűbbeknek kellett llenniök, ,,ut omnia peregrinationem, omnia cantarent exilium".

6 (Hogy mindenek a zarándoklást, jövevénységet, számkivetést hirdessék.) Ebben a néhány sorban tulajdonképpen benne van Szent Ferencnek egész szelleme; egész, a maga és a világ számára adott törvénye, programmja: a szegénység!... Szent Ferenc minden keresztény erényt ritka tökéletességig kifejlesztett magában és ez erények mindegyikének ápolására tanította az embereket, — szintúgy valamennyi, a katholikus Anyaszentegyház szerzeteiben követett evangéliumi tanácsnak buzgó követését is (kötelességének tartotta és megkívánta szerzetes-társaitól, — de különösen egy erénynek, egy krisztusi, evangéliumi tanácsnak a megszívlelését tűzte ki a maga és rendje feladatául: a szegénység szeretetét. v Más erényeknek, más tanácsoknak századolk óta voltak kiváló hirdetői, tanítói, de — szokta mondani Szent Ferenc — mikor Krisztus felment a Kálváriára, a szegénység özvegyen maradt, s azóta viseli özvegyi fátyolát, 6 Kaposi i. h. XXII., XXIII. lap.