Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint

azután annak a háborúskodásnak, mely a katholikusok és a protestánsok között dúlt s mely a XVI. és a XVII. század históriáját és a XVIII-ik század történetének legnagyobb részét is oly sötétté és sivárrá tette, sok izgalma és keserűsége némileg enyhülni kezdett s a győri ferencesek immár emberiesebb, nyugodtabb, boldogabb korban élhettek volna szentséges hivatásuknak, szolgálhattak volna Istennek és az Öt kereső lelkeknek, ekkor meg, lecsapott semmit sem tett a győri dologban. Az 1613-iki országgyűlésen tehát a protestáns rendek újra panaszkodtak, hogy a győri őrségnek a váron kívül kell istentiszteletet tlartainia. Erre most már a király egyenesein ezt fellelte : hia a protestánsok a bécsi béke alapján birtokaikon csak protestáns lelkészt tűrnek meg, ugyanazon béíke alapján a katholikusoknak sem tilthatni meg, hogy birtokaikra csak katholikus papot eresszenek. Bethlen 1620-iki besztercebányai országgyűlése kimondta, hogy a protestáns katonák a város falain belül tartbassaníak istentiszteletet. Ámde a helyzet ezután sem változott, sőt az 1637/38-i/ki országgyűlésen a protestáns rendek nemcsak 'azt adták 'elő, hogy a győri püspök sem a várban, sem Győr-Révfaluban, sem Győr-Szigeten nem engedi meg a protestáns nyilvános gyakorílíatot, hanem a következőket is : a káptalan 12 forintnyi büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a városban akár nemesek is protestáns lelkész szolgálatával éljenek, — ha egy protestáns katona meghal, a protestáns lelkész, hogy a temetés szertartását elvégezze, bejöhet ugyan a városba, de csak őrizet alatt és más háznak, mint amelyben a halott fekszik, a küszöbét nem lépheti át. — A protestáns katonák Pataházán saját költségükön egy imaházat szereztek maguknak (még 1613-ban, mikor Preiner iái várban megtiltotta a prot. gyakorlatot, Villányi: i. h.), de ezt is elvették tőlük és a jezsuitáknak adták, — ugyancsak Pataházán két telket hagytak a protestáns vallás céljaira,, de <a püspök ezekre is reájuk akarja tenni kezét. (V. ö. Fehér Ipoily : Győr megye és város... Benne Karsay Sándor és Liszkay József: A győri két protestáns egyház története. 626—630.) Ilyen volt a helyzet 1638 előtt. Az 1638-ik év elmultával azután a győri protestáns katonák Pataházán akár régi imaházukban, akár egy újonnan szerzett helyiségben megint gyakorolhatták vallásuikat (Fehér Ipóly : i. h.), de persze ezzel sem ők, sem az ország protestáns rendei nem érték be, úgy, hogy e rendek, hozzá még arról is panaszkodván, hogy ujabban Pataházán már megint megfosztották a protestáns vitézeket imaházuktól, az 1646/47-iki országgyűlésen azt követelték, hogy Győrött a vár falain belül lehessen protestáns templomot, paplakot és iskolát építeni. Ezzel szemben ka katholikusok azt akarták, hogy a győri protestáns őrségnek csak Pataházán legyen temploma, Győrre pedig a protestáns léikész csak bejárhasson. A vita vége az lett, hogy az 1647. 9. tc. kimondta: A győri végvidéken iaz új városban templom építése, a vallás szabad gyakorlása pedig mind amia végvidék bástyáin (falain, moenia) belül, mind azokon kivül me(g van engedve, valamint az is, hogy a mondott végvidék bástyáin belül evangelikús hitvallású lelkész lakkassék és e házban is tarthasson hitszóinoklatot. — Tehát templom csaik az új városban lehetett, — a várban pedig szintén lehetett ugyan protestáns vallásgyakorlat, de csak egy imaházban. Ezen az alapon a győri protestáns katonák és polgárok 1649-ben valóban szerezték magúiknak egy házat bent a várban és a káptalan tiltakozása ellenére imaházukká /alakították. (Fehér IpdTy : i. h. — Villányi: i. h.) A protestáns rendeknek az 1655- és az 1662-iki országgyűlésen előadott panasza szerint Győrött a protestáns iparosokat a céhekből kizárták. Az 1671-ik év azután ennél sokkal nagyobb bajt hozott a győri protestánsokra. Ekkor ugyanis a győri káptalan, -mint földesúr, elvette tőlük belvárosi imaházukat. Fehér: i. h. — Villányi: i. h. — Kocsi Csergő Bálint—Bod Péter—Szilágyi: 11. és köv. — Otrokocsi Fóris: Ferenc. Furor Bestiae. 7. §. — Az országgyűlésekre nézve ld. Zsilinszky: A magy. országgv. vall. ü. tárgy, és Okolicsányi: Hist. Dipl. App. a megfelelő helyeken.)