Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
zólyomi főesperes, 1561-iki látogatásakor, mint protestáns lelkészeket, 3 katholikus felszentelt papot talált, kik nős apostaták voltak. 41 1 A falvakban, mind a királyi, mind a török területen, ugyanolyanok voltak a viszonyok, mint a városokban. Azoknak a reformátoroknak, kik a községeket, a királyi területen a földesurak segítségével, (a török hódításban enélkül) reformálták, nem sok bajuk lehetett a községek katholikus papjaival, mert ezek rendszerint már maguk alaposan elreformálták magukat, s így a reformátoroknak inkább csak a néppel akadhatott dolguk, — sőt, a népnek a protestantizmusra való át vi vés ét is nagyon megkönnyítették a reformátoroknak a hitehagyott, fegyelmezetlenségre hajló plébánosok. A reformatio igazi munkáját e hitehagyottak végezték el s hozzá a különböző vidékek nagy reformátorainak, kik egyébként maguk is többnyire ilyen hitehagyott papok voltak 1, a viszonya csak olyan volt, mint a vezéré a tisztekhez. A buzdítás, a biztatás, az egységes elvek szerint való irányítás a részeknek nagyobb egységbe való foglalása: csak ez maradt a nagy reformátorokra. Annál inkább így vélekedhetünk, mert hisz Brodarics — mint fent láttuk — már 1533-ban, tehát már akikor, mikor a nagy reformátorok még nem igen jártak-keltek az országban, azt írta, hogy: Luther tanítása és azoké, kik őt követiki, lassanként egész Magyarországot elfoglalja, némely helyen pedig, különösen olyanokon, melyek még Ferdinánd királynak hódolnak, mindent e vallás szerint kezdtek tenni és hirdetni, — a papok nyilvánosan megnősülnek. Már az első időkben is voltak olyan falusi protestáns lelkészek is, kik nem katholikus papokból illettek (pl. az 1548. 10. t.-c. idiótái), s az idő folytán, az apostata nemzedéknek lassanként való kihalása miatt, az ilyen, már leredetileg protestáns lelkészek száma egvre nőtt. Az apostata papoknak, aszerint, hogy mennyire közeledtek 1 a protestantizmushoz, hogy mennyit fogadtak el belőle a maguk, illetően népük számára, több válfajuk volt. Acsády Ignác írja: „A legnagyobb visszhangot, legalább némely újítások, magában az alsópapságban keltették... Luther tanai kétségíkivül kezdettől fogva mély benyomást tettek reá. Az alsópapság általában kevéssé volt anyagi helyzetével megelégedve s a Dózsa-lázadásban nem egy tagja vett 41 1 1876-ki Besztercebányai Schematismus. 144—148. V. ö. 85., 87. — Amit e papok a főesperesnek mondtak, az, mint saját szavaikból megtetszik, csupa Tíazugság, önmaguknak való ellenmondás és alakoskodás volt. — A városban! levő negyedik papra, ai Szent Erzsébet szegényház rector ára, a katholikus Steger Rafaelre nézve, ki azonban szintén csak hazudta^ hogy katholikus, mert csak e hazugság révén nyerhette ell a dubovai plébánia-javadalmat, Id. Prim. Levélt. Arch. Vet. Eccl. fasc. 15. n. 109. Oláh Miklós érsekinek sajátkezű aláírásával és pecsétjével ellátott levele 1560. ápr. 23-ikáról és Hosius Szajniszíló, pápai nunciusnak levele 1560. nov. 7-ikéről a nuncius sajátkezű aláliásával, valamint capsulás függő pecsétjének maradványaival. A 111. szám alatt megvan -ez utóbbi levél másolata is.
