Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
és éppen azért kellett volna a külső hatalmi eszközök fogyatékosságát annál buzgóbb, az evangélium szerint való főpásztori működéssel kipótolni. — Az is tény, hogy a Duna—Tisza közén, a Dunántül nagy részén és a Tiszántúlnak déli részén akkor kezdett ia protestantizmus küllsőleg megszerveződni (a nép között is külsőleg elterjedni), miután e részeket a török meghódította és rajtuk a királyi és püspöki külső hatalom megszűnt, úgy, hogy e hatalmak megszűnése és a protestantizmusnak e részeken való elterjedése között okozati öszefüggés látszik fenforogni, — ámde joggal mondhatjuk, hogy a protestantizmus, a rossz egyházkormányzat következtében, e részeken akkor is úrrá lett volna, ha a török sohasem jött volna Magyarországra, amint hogy, a rossz egyházkormányzat miatt, úrrá lett a királyi Magyarországon is, bár itt sem a török nem uralkodott, sem a királyi és a püspöki külső hatalom nem szűnt meg soha. A püspökök természetesen minden városba és faluba nem mehettek el maguk, mgoszthatták volna azonban a munkát lánglelkü munkatársakkal, — csakhogy miképpen akadtak volna munkatársaik, távol egyházmegyéiktől? Továbbá, még ha a püspökök maguk el is mentek volna a nép és a protestantizmusra hajló alsópapság közé, tehát ha ők magíuk szép példát adtak is volna e részben másoknak, akkor is nehezen találtak volna alárendeltjeik között olyanokát, kik őket ebben a szent munkájukban segíthették volna, mert hisz pl. Egerben a sok kanonok közt egy sem volt, aki prédikálni tudott volna, hanem Verancsics püspöknek 1560 körül kathoiikus plébánost, hitszónokot, kathoiikus papot kellett rendelnie Egerbe. Miért irta a püspök, hogy most már van Egerben káptalan és kathoiikus pap? mi azt hisszük azért, mert az egri kanonokok csak éppen kisebb rendekkel birtak. Ennek megfelelő lehetett a theologiai tudományuk is. Ide fejlődtek a viszonyok az egyházkormányzat hiányai miatt. Tagadhatatlan az is, hogy a püspököknek 1 a protestantizmus elterjedéseért való felelősségében nagyban osztoztak a kor viszonyai is. Mintegy ezer év óta ugyanis úgy volt egész Európában, hogy a világi uraknak a betűvel való hadilábon állása miatt olyan állásokra, melyekben írni, vagy pláne nagyobb tudással kellett rendelkezni, csak papokat, püspököket lehetett alkalmazni. Még Hunyadi Mátyás királyunk korában is csak egy író volt, akiről biztosan tudjuk, hogy a világi rendhez tartozott: Turóczi János, a krónikaszerkeisztő. Zápolyai István, Mátyás királynak Sziléziában helytartója, majd Bécs főparancsnoka, nem hogy németül, de latinul sem tudott. Báthori Isitván országbíró, Guthi Ország László és Rozgonyi László, kik Mátyás uralkodásának légutolsó éveiben a zászlósurak között a legelőkelőbb helyet foglalták el, még csak írni sem tudtak. 39 6 Persze, latinul, sőt írni-olvasni niem tudás nélkül is lehetett parancsolni, a főbb irányelveket megszabni, de már a tulajdonképpeni hivatalos munkát lehetetlen volt elvégezni. így hát megérthetjük 39 0 Szilágyi—Fraknói: 550. 552.
