Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek

1. §. Kortörténeti megjegyzések. (A vallásügyi jog kérdése a XVI. és XVII. században. — Magyarországon a protestantizmus elterjedésének a világi uraknak a katholikus egyházi vagyonra való vágyása nem volt oka. — A paphiány sem okozta a protestantizmus elterjedését. — A protestantizmus elterjedésének egyik oka az egyházi fegyelemnek és a papi erkölcsnek a papság körében való meglazulása, egy másik oka pedig a rossz egyházkormányzat vöÜt. — A protestantizmus elterjedésének okaként sem a főpapoknak a mohácsi ütközetben való elesése, sem a hosszú üresedések, sem a püsipöki javaknak világiak részére való elzálogosítása és hadi célokra való lefoglalása nem szerepelhet. — Miként kell megítélni azt a nagy változást, melyet a vallás ügyében a XVII. század hozott? — Magyarország a XVI. század vége felé, kevés kivétellel, protestáns volt. — Mikortól kell számítani a protestantizmusnak az országban vialó nagyobbszerü elterjedését? — A katholikus papság részvétele az u. n. reformatioban. — A katholikus papoknak különböző fajtát aszerint, hogy — túlnyomó nagy részüknek a katholikus egyháztél való végleges, teljes elválása elJőtt — ki mennyire tette magáévá a protestantizmust.) 1608-ig a protestáns vallás — a lutheránus csak úgy, mint a kálvinista — Magyarországon nem hogy bevett lett volna, hanem a törvények szigorúan tiltották. Mindazonáltal, a törvényekkel nem törődve, a városok kebelükben a katholikus vallást megszüntették és a protestáns vallást honosították meg, ez utóbbi részére foglalván le a régi katholikus templomokat. Nemkülönben az urak és nemesek is a protestáns vallásra tértek, alattvalóikat, azaz jobbágyaikat és zselléreiket is az új vallásra vitték át, sokszor erőszakkal és birtokain a régi katholikus templomokat szintén lefoglalták a protestáns vallás számára. Mindebben híven követték a Németországban a .„cuius regio, illius et religio" szavakba foglalt elvet, vagyis a vallásügyre alkalmazott földesúri hatalom elvét, sőt nyiltan hivatkoztak a vallás ügyében földesúri hatalmukra, jogukra. így történt, hogy a XVI. század második felében — kevés kivétellel — egész Magyarország protestáns lett. Az 1606-iki bécsi békekötésen alapuló 1608-iki és az 1645-iki linci békekötésen alapuló 1646/47-iki törvényhozás azután formálisan is biztosította a protestánsok részére a vallásszabadságot. Mindkét békekötés és törvényhozás a felkelések eredménye volt, a bécsi béke és az 1608-iki törvények Bocskay István, erdélyi fejedelem, a linci béke és az 1647-iki törvények I. Rákóczi György, ugyancsak erdélyi fejedelem felkelésének eredménye. A magyar felkelők harcaikat nemcsak a protestánsoknak a bécsi udvar és a katholikus főpapok és főurak részéről veszélyeztetett vallásszabadságáért