Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VI. FEJEZET. Lépésről-lépésre

távozását, hogy két esztendőbe telik, mig don Fernandez végre búcsút mondhat a S. Vincent zárdának. Megkönnyebbült lélekkel hagyja el Fernandez a, kolostort, hova évekkel ezelőtt oly szép reményekkel jött s ahol, — mi tagadás benne, — elég csalódás érte. A tavozásával járó sok küzdelem is meglehetősen kipróbálta türelmét és állhatatosságát... de most azután annál nagyobb örömmel veszi útját Coimbriának, ahol a rend anyaháza volt. v Coimbria Portugália egyik legrégibb városa. Kezdetben az ország fővárosa volt és vezető szerepét mai napig is megtartotta. Egyeteme, — melyet 1291-ben alapítottak Lisszabonban, de már 1397. óta van Coimbriában, — egyike Európa legrégibb főiskolájának. Ugyancsak az uralkodók bőkezűségének köszönheti a Sz. Keresztről elnevezett ágostonrendi zárdáját is, melynek első elöljárója : Teutónio, köztiszteletben állott tökéletes jámborsága miatt. Az ő fenkölt szelleme uralkodott a kolostorban, melynek tagjai főleg lelkipásztorkod ássál foglalkoztak. Don Fernandez hamarosan észreveszi, hogy a S. Crux zárdában egészen más élet folyik, mint a S. Vincentben. Több a munka, kisebb a kényelem, kevesebb a szórakozás, összeszedettebbek a lelkek, áhítatosabb az ima ... Itt bölcs tanítókra talál, mert a rend tagjai lelkipásztorkodás mellett főleg a papi pályára készülő ifjúság nevelésével foglalkoznak . . . A szerencsés körülmények között don Fernandez lelke teljes szépségében bontakozik ki. Itt megtalál mindent, amit keresett. Híre sincs azoknak a viszás dolgoknak, amik Lisszabonban megzavarták lelke nyugalmát. Fenntartás nélkül teljesen belekapcsolódhat Istenbe.