Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIX. FEJEZET. Kísértetjárás. A szerafi atya halála

hogy a legközelebbi hajóval meginduljanak Olaszország felé. A szegény asszony, aki különösen Antal atyát igen a szívébe zárta, úgy siratta őket, mint saját édes gyermekeit. Tartóztatta őket szerető szóval. — Ne menjetek el atyám, viharos a tenger, baj érhet benneteket. Sokat fáradtatok már úgy is, míg idáig értetek . . . maradjatok nálam még egy kis ideig. Ugy sincsen gyermekem ... s ti olyanok vagytok, mintha a fiaim volnátok ... Ne menjetek el. Hiszen még az uram se látott benneteket. Legalább azt várjátok meg, míg hazajön . . . De hiába volt minden könyörgés. Menni kell ezzel a hajóval, mert ki tudja, mikor indul egy másik.