Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
XX. Misztikus szentélyek
Misztikus szentélyek. Szicilia északi részén, közvetlen a tengerpart mellett egy lankás hegyoldalon magányos kis kápolna áll. Magas babérfák terjesztik íöléje ágaikat és esténként fehérgyapjas szelíd bárányok és fürge kecskék legelnek körülötte. Néha-néha ellátogat ide egy-egy jámbor asszony a közeli Cefaluból és gyertyát gyújt a kis oltáron. Azután sokáig imádkozik halk suttogással, mint ahogyan az öreg emberek szoktak imádkozni . . . és az összekulcsolt kezét minduntalan az ég felé emeli : S. Antonino prega per noi . . . prega per noi, — mondogatja százszor is és mikor elhagyja végre a kis kápolnát, biztos benne, hogy S. Antonino, — sz. Antalka — megsegíti ... A kápolna maga szintén S. Antoninonak van szentelve, hogy ezzel különbséget tegyenek Sz. Antal apát és a páduai csodatevő között. A repkénnyel befutott kápolna homlokzatán egy márványtábla látható. Ez is meglehetősen kopott már, — hiszen régen volt, hogy a Ferences testvérek — akik a kápolnát építették, — elköltöztek itteni zárdájukból. Azóta a kápolnát csak az irgalmas, buzgó lelkek gondozzák; ők pedig már úgyis tudják, hogy micsoda felírást hord magán az ütött-kopott márvány :
