Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XVI. FEJEZET. Az igazság mestere

XVI. FEJEZET. Az igazság mestere. Montpellierből Puy en Valey-ba visz Antal atya útja. A városka festői szép vidéken fekszik. Vulkanikus dombok lankás lejtőjén terül el a gyönyörű, lávakőből épült székesegyház árnyékában, mely a legmagasabb dombon áll. A kisebb testvérek még csak pár éve telepedtek meg a városban, ahol Antal atya alapított zárdát számukra. A nagy csodatevő most újból visszatér, hogy házfőnöke legyen a zárdának. Még csak harmincadik évét járja, rendtársai között a legfiatalabb, de tudásban, életszentségben túlszárnyalja valamennyit. Nem csak megérti, de meg is valósítja a szerafi atya szavait. „Légy ellensége a bűnnek és barátja a bűnösnek . . . Legyen életed a kereszténység tükre testvéreid számára ..." Antal atya az eszményi házfőnök megtestesülése. Gondos, körültekintő, szigorú, méltányos és igazságos. Kivételt nem ismer, részrehajlatlan, de irgalmasszívű. Szigorúan ügyel arra, hogy a szent szabályoknak ne csas szövegét tudják a testvérek, de szellemét is megértsék. Házfőnöki teendői mellett sok elfoglaltsága van a városban is. Puy en Valey a világtól elzárva, szinte elfeledve éli napjait, csendesen, zavartalanul. Ide nem jut el az eretnekség pusztító ragálya. A lelkek biztonságban, tiszta isten félelemben élnek itt a nagy hegyek