Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

X. FEJEZET. Lelki vértanúság

Antal atya némán, megdicsőült arccal áll. — Óh Istenem, — mondja remegő sóhajjal — milyen végtelen nagy is a Te jóságod, hogy egy csendben elrebegett forró imát ilyen gyorsan meghallgatsz s minden bánatom vigasztalására megadod nekem azt, amire szívem oly kimondhatatlanul vágyik. És pár nap múlva Antal atya újra kezébe fogja a vándorbotot és megindul a zöld Umbna felé, hogy lássa a szentet, kinek sorsa oly hasonló az övéhez.