Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XI. Aszemlélődő lélek nem ítél el másokat kiütköző gyengeségeik miatt.

nádként ide-oda ingadozol? Mit tennél akkor, ha egyik kezeddel építened, a másikkal pedig harcolnod

4) kellene? Alighanem elhagyna a bátorságod! Dicsérd tehát Uradat Istenedet, amiért az élet viszontagságos küzdelmeit a hatalmasokra, a tudományok művelését az okosakra, a földi javak szétosztását pedig a kegyes szívű emberekre bízta. Téged pihenni hagyott a szemlélődés csendjében, nehogy kimerülj. Egyszerűséged megőrzése végett nem áldott meg tudnivágyó elmésséggel, végül pedig szegénységre s a világ megvetésére hívott, nehogy rossz sáfár legyél. Ne dicsekedj tehát, hanem alázd meg magad. Felebarátaid fölött ne ítélkezz, inkább magasztald őket. Azoktól sem tagadd meg ezt, akiket tétlenkedni látsz. Tartsd őket bölcs és becsületes embereknek, akik a tolvajoktól való félelmükben elrejtik szerzett kincsüket, azért rejtekben munkálkodnak, a nyilvánosság előtt pedig nyugton maradnak. Vagy gondold azt, hogy az, aki a szeleknek súlyt adott,

5) nyilvános, de csekély értékű dolgokban megtűri fogyatkozásukat, nehogy az Űr nagy ajándékai miatt kevélység szállja meg őket. Mindazonáltal, ha mégis veszélyesnek látod helyzetüket, imádkozz értük, és ha lehet, csalogasd őket a nyugalmi imára. Vezess vissza mindent a Teremtő dicséretére. Erre segít a következő gyakorlat, amelynél azonban Isten segítségével jobbat is találhatsz.