Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

II. Mily csodálatos, hogy még olyanok is óhajtoznak a földiek után, akik már élvezték az Istent.

II. Mily csodálatos, hogy még olyanok is óhajtoznak a földiek után, akik már élvezték az Istent. Szerfölött csodálatos, — s még csodálatosabb volna, ha nem csodálkoznánk rajta —, hogy miként távolodhat el Istentől még az az ember is, aki már egyszer megízlelte az ö édességét. Hogyan nem felejt el mindent, még az evést és alvást is, a gyönyörűség mámorában! És ha valami mást eléje tesznek, hogyan tud abban mást, mint az Istent látni s az ő mérhetetlen édességét élvezni. Hiszen tudja, hogy Ő mindenben jelen van és Őt mindenben fellelhetjük, így tehát mindenben megnyugodhat a lelkünk. „Ó, mily jó az Isten Izraelhez, azokhoz, kik igaz szívűek!

1) „Be jó, be kegyes a szellemed, Uram,"

2) bennük! ó, mily nagy keserűségnek, mekkora szomorúságnak és aggodalomnak kell betöltenie azt a lelket, amely csak egy pillanatra is nélkülözni kénytelen ily nagy édességet.