Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)
III. Hogyan kell elnyomnunk a kísértést, amelyet az isteni előrerendelés illetve előretudás támaszt a lélekben?
Hogyan kell elnyomnunk a kísértést, amelyet az isteni előrerendelés illetve előretudás támaszt a lélekben? 1) Ha az ördög az Isten előrerendeléséről vagy előretudásáról valami nyugtalanító gondolatot lop a lelkedbe, így felelj neki: Bármi történjék is velem, annyi biztos, hogy te elkárhoztál, de ha előre tudnám is, hogy kárhozat lesz a részem és holtom után nem élvezhetem az Istent, akkor is minden erőmből azon lennék, hogy legalább itt e jelen életben vele legyek, s amennyire tudom, birtokoljam, nehogy mind a két életben nélkülöznöm kelljen ilyen mérhetetlen jót. Minden percet felhasználok tehát ezután arra, hogy azt, akitől a jövőben örök nyomorúságot kellene kapnom, itt e földön a lehetőség szerint tökéletesen élvezzem s benne boldogan gyönyörködjem. Nemde nagy őrültség lenne, ha tudva, hogy egykor örök tűzben kell gyötrődnöm, már most átadnám magam az ellenségnek és az ördöggel kezdenék pajtáskodni? Nem lesz majd elég a jövendő nyomorúság? Miért tegyem magam szerencsétlenné idő előtt? Inkább még a mennyország várományosainál is jobban átadom magam Istennek, úgy, hogy mindenem, szívem, nyelvem, és valamennyi
