Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

I.Miként válhatunk mindig tökéletesebbé és Isten előtt kedvesebbé?

Isten lakjék szívünkben! 19 vábbfejlesztésében, és több jót tételezzünk fel felebarátunkról, mint amennyit látunk. Ugyancsak együtt kell örvendenünk felebarátunkkal a földi javakon is. 8. Istent szeressük önmagáért, minden egyebet Istenért. Istenen kívül semmit se szeressünk, vagy ha szeretünk, hát Istenért szeressük és mindenben őszintén, megalkuvás nélkül csak az Istent szeressük. Valakinek csekélyke szentsége vagy nagy gazdagsága rá ne szedjen arra, hogy őt különlegesen kedveljük, hanem szeressünk mindenkit egyetemesen, tiszta szeretettel. Mindenkit Istennel hozzunk kapcsolatba, de szeressük jobban a jobb embereket. A jótéteményeket úgy viszonozzuk, hogy jótevőink, rokonaink, főként pedig szüleink üdvösségét különösképpen is Istennek ajánljuk. 9. Mindig Isten lakjék szívünkben. Bármit tegyünk, és bármilyen ügyekkel bajlódjunk is, Isten szívünkben tartózkodjék, és mind ténylegesen, mind állapotszerűen mindenben csak az Ő dicsőségét keressük. De főként arra törekedjünk, hogy az így jelenlévő Istent éppúgy megértsük, mintha a maga lényegében szemlélnők. így féljük, tiszteljük és lángoló szeretettel törtessünk feléje. Élvezzük, ahogyan földi vándor csak képes, és egyedül benne találjunk megnyugvást. 10. Gyakran idézzük emlékezetünkbe a Teremtő jótéteményeit. Hogy az eddig mondottakat elérhessük,