Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

I.Miként válhatunk mindig tökéletesebbé és Isten előtt kedvesebbé?

vegyük fontolóra Isten legnagyobb jótéteményeit. De amennyire képesek vagyunk, emlékezzünk meg a többi megszámlálhatatlan jótéteményről is, főként arról, hogy saját képére alkotott, természetünkbe öltözött és meghalt érettünk, s így a földi életben ételünk, a dicsőség honában pedig jutalmunk lett. Mivel még jutalomképpen nem birtokolhatjuk, tekintsünk legalább a keresztfára, s úgy szenvedjünk vele, mintha minden sebét saját testünkön viselnők. Főként azt sajnáljuk, hogy oly sok ember meghiúsítja ezt a mérhetetlen nagy jótéteményt. Szemléljük Öt végül, amint az oltáron „minden íznek édességét magában rejtve"

4) ételként s italként szolgálja fel magát nekünk, és míg benne gyönyörittas szívvel elmerülünk, kiáltsuk: Uram, Jézus Krisztus, „élet kenyere",

5) úgy táplálj, hogy rajtad kívül már semmit se éhezzem; úgy részegíts meg,

6) hogy rajtad kívül már semmit se szomjazzam. Tartsd fogva, Uram, értelmemet, nehogy a föld árnyéka elfödje előled, az igazság valódi Napja elől.

7) Az Istenanyának pedig megadunk minden tőlünk várható tiszteletet, s így imádkozunk: Legédesebb Jézusom, engedd kegyesen, hogy én, a bűnösök utolsója, Anyádat méltón tiszteljem. Te pedig, legkegyesebb Űrnőm, eszközöld ki nekem, méltatlan bűnösnek, hogy téged tökéletesen szolgáljalak, neked minden időben tiszta lélekkel engedelmes-