Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

I.Miként válhatunk mindig tökéletesebbé és Isten előtt kedvesebbé?

5. Ne vessük meg a szenvedőket, inkább segítsük. Senkit se vessünk meg, még a legszerencsétlenebbeket sem, hanem szeressük valamennyit résztvevő anyai szeretettel, mint ahogy az édesanya szereti egyetlen fiát. Bajukat tekintsük sajátunknak és ha tehetjük, úgy szolgáljunk nekik, mint önmagunknak. Bár a részvéttől áthatott szolgálatban anyai szívvel kell velük bánnunk, mégis úgy tiszteljük mindnyáját, mintha urunk és atyánk lenne. 6. Ne ítéljünk el senkit, inkább sajnáljuk a bűnösöket. Ne törjünk pálcát a bűnös fölött, mert nem tudhatjuk, hogy az isteni kegyelem mit művel a lélekben. Ha pedig valakinek bűnössége nyilvánvalóvá lett előttünk, jobban fájlaljuk azt, mintha saját testünket ezer halállal sújtanák. Fontoljuk meg, hogy a lélek még halálos sebével is értékesebb, mint az ég és föld együttvéve. Ezért nagyobb éberséggel kell felebarátom lelkét óvnom és visszatartanom a bűntől, érte imádkoznom, őt buzdítanom és neki jópéldát adnom, mint saját testemet a haláltól féltenem. 7. Éppúgy örüljünk más javán, mint a sajátunkon. Szeressük felebarátunk javát, és úgy örüljünk mindenki sikerének — főként, ha az lelki, vagy lelkiekre vezet, — mint ahogy az édesanya örül fia boldogságának. Ezért segítsünk másokat a jó elérésében, illetve to-