P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

hőst faragni , . . Domboldalon áll a kolostor és templom. Csupasz, terméskőből épült, viharvert .magas tornya ma is őrt áll az Ipoly völgye fölött. Nagyharangjának érchangja a jobb jövő reményét hinti szét Ipolyon innen és Ipolyon túlra egyaránt. 150. Hála a rend s jótevői iránt. Nagy igazságot rejtő allegóriát ir Turgenyev orosz író, mely találóan jellemzi a mai hálátlan, önző, szeretetlen kort. Ünnep volt az égben melyre az erények voltak hivatalosak. Mind ismerték egymást. Csak kettőt kellett egymásnak bemutatni: a jótékonyságot és háladatosságot. Szomorúan jellemző. Pedig még az ókorból maradt ránk a hálátlanság megbélyegzése: „Ha azt mondod valakiről, hogy hálátlan, minden rosszat elmondtál róla. " S lám a mai világban a jótékonyság, a szeretet és hála nem ismerik egymást! Vigyázz, nehogy a világnak ez a mindent felperzselő sirokkószeíe sziveden végig süvíthessen. Légy hálás lélek. Hálás Isten iránt, a szülők, az egyház iránt,— miként erről már szóltunk. És légy hálás rended iránt. A rend iránt, mely téged szárnyai alá vett, felnevelt, ápol, gyámolít. A rend iránt, melynek annyi kegyeíemkincsét élvezed. A rend iránt, melyben örömöt találsz a földön s általa dicső koronát nyersz az égben. Mivel hálálhatod meg leginkább a sok jót? Azzal, hogy a szent ruhát, melyet viselsz,