P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

A könnyelmű ember azt mondja egy kis szilencium-(hallgatási) szabály s más kisjelentőségű szabály áthágása nem képez bűnt, mit aggályoskodjak hát miattuk ? Igazad van, a kolostori szabályok magukban véve nem köteleznek bűn terhe alatt. De ha ezen könnyelmű felfogás szerint jársz el, úgy magadnak olyan bizonyítványt állítottál ki, melyben a szerzetesi életből megbuktál. Aki a szabályok áthágásával „tágít" a szerzetesi fegyelmen, az rést üt a kolostor falán, amely résen azonban ő maga kerül ki előbbutóbb a — tágas világba. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Júdás is kicsiben kezdte mesterkedését s így jutott azután 30 ezüstjével a kétségbeesés akasztófájára. Lelkiekben s a hivatás körül minden csekélységnek látszó dolog is óriási értékű és fontosságú. 121. Boldog kicsi cellám! Fehérre meszelt fal, a rajta függő keresztről isteni Mestered, s a képről Rendalapitód tekintenek alá. A cellában a szent egyszerűség fönsége talált lakóhelyet : egyszerű vaságy, szalmazsákkal ; könyvekkel megrakott keményfaasztal, szék, mosdóasztalka, szenteltvíztartó, még egy térdeplő, de csak esetleg, mert hiszen végtére a padló sem kifogásolja, ha arra térdelsz! Elegancia, fényűzés s más efféle cigányrongyokra mi nem szorulunk. P. König : Alvema felé. 7