P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

nincs, lelkiismeretbevágó kötelessége a kolostorból távozni. Ha valaki ennek beismerésével keresné fel a kolostor elöljáróját, az bizonyára nem fenyegetné pokollal távozása miatt, hanem nyíltságához, őszinteségéhez gratulálna, s Isten áldását kívánná neki. Ismerünk is egyéneket, kik jószándékkal léptek a kolostorba, azonban megismerték, hogy nincs hivatásuk. A rendet elhagyták ugyan, de a kolostorban elsajátított szellemet magukkal vitték a világba és megszentelték vele világi hivatásukat, életüket. A közelmúltban oly előnyösen ismert Andor József, cistercita novicius volt ; irói neve gyanánt Cipriánt, egykori szerzetesi nevét használta. A most élő katolikus harcosok közt nem egy kiváló egyént találunk, kinek világi életében is zsinórmértékül szolgál a kolostorban hallott sok igazság. Azonban sokkal nehezebb és veszedelmesebb azoknak helyzete, akik könnyelműen eljátszották hivatásukat, vagy gyávaságuk miatt vesztették el azt. Nem mondjuk ki általánosan, hogy az örökéletre elvesztek, de sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki szerzetesi hivatását nem tudja megbecsülni, az az életben többnyire más javait és lelkikincseit sem becsüli. Éppen ilyenek adják magukat sokszor könynyelmű, ledér életre. Rájuk .vonatkozhatok a zsoltár szavai: „Némely ember megfeledkezett az ő méltóságáról és hasonló lett az állathoz" És ha nem is tévednek erre a szomorú lejtőre,