P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

„Nézd a munkakerülőket, — mutatott egy pécsi inas séta alkalmával a klerikusokra, — micsoda erős köpönyegük van". „Pajtás, miért nem jössz hát barátnak, ha olyan jó a dolgunk?" „Megy a bolond" — felelte az inas. Ilyen a világ gondolkodásmódja. Azt nem tudják, hogy a kolostorban a reggel Va5 órai felkeléstől este 9— ig ( az áldozópapnál sokszor jóval tovább) nem 6 vagy 8, hanem átlag 14 órás munkaidő járja. Könnyű a szerzeteseknek, mondotta szienai szent Bernardinnak egy atyafi. A szent kétheti munkacserét ajánlott fel neki. A próba a kolostori élettel kezdődött. Az atyafi az első éjszakai imát sem birta ki, hanem menekült a kolostorból. Szánd az ilyen szerencsétleneket, hiszen félre vannak vezetve. Vezetőik, akik ilyen hazugságokkal ámítják őket, nagyon jól tudják, hogy miért teszik. Az agitátorok tisztában vannak azzal, hogy a kolostorok legkeményebb ellenfeleik, hogy minden kolostor az egyháznak egy-egy vártornya, bástyája: azért szórják a legaljasabb rágalmakat a kolostorokra s lakóikra, hogy a népet tőlük elidegenitsék. Azért is tör minden egyházüldözés alkalmával a hitetlenség először a szegénységi fogadalommal felvértezett nincstelen szerzetesekre. De ebből magad is láthatod, hogy ki és mi a szerzetes. Minő erőt képvisel ! Gyűlölnek, mert megjelenésed, ruhád,