P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

rang és állapotból a szentség példái egész sorát állítja elénk, miként ezt föntebb láttuk. Az Úr parancsa mindenkinek szól : „Legyetek szentek." S a legújabb kor is példát szolgáltat. Az elsoroltak közt van Perazzo Pál (1.175.) állomásfőnök és több világi egyén, kiknek szenttéavatási ügye szintén elkezdődött. Határozottan állítjuk azonban, hogy a kolostori élet. mint ilyen, hathatósan mozdítja elő az életszentséget és hogy a kolostorban sokkal könnyeb elérni aztMaga a kolostorba lépés ezt a heroikus elhatározást, törekvést tételezi fel : szent akarok lenni. A hármas fogadalom magasztos lemondása, áldozata pedig a lelki életnek magasabb fokára emelik a szerzetest. Lassú léptekben cammog a világi, a földi élet rögös útjain, s nehezen kapaszkodik felfelé. A földi élet gondjai, kincsei terhelik vállát. A kolostor lakójának nagylelkű lemondása szárnyakat kölcsönöz neki, a madár lendületével röppen át a földiesség rögein, göröngyein és emelkedik a lelkiélet magaslatára. Apostoli levelében (1924.) kedvesen fejezi ki magát a Szentatya. Azt mondja, hogy az evangéliumi tanácsok követése annyi, mint „az üdvösség kapujába vetni a horgonyt." És idézi a tridenti zsinat, és az egyházi törvénykönyv (Codex Juris Canonici)nek, a szerzetesi életet meghatározó és méltató szavait; ezen „min-