P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

hivatását, annak számára az ilyen gondolat hivatásbolygató kísértés. Nem egy ilyen laikus testvér, aki vakációzó klerikusokat látva, átengedte magát ennek a gondolatnak, elvesztette lelki egyensúlyát, majd hivatását is. A vizsgák soványító kúrája alatt bezzeg nem támad ilyen kísértés! Szívvel - lélekkel éld bele magad sajátos munkakörödbe], mesterségedet tanuld meg jól és végezd becsületesen. Hidd el, hogy Isten, ki téged erre az állapotra hivott, nem kíván tőled mást és többet. A tudományt bizd csak azokra, kiknek hivatásához és kötelességéhez tartozik annak müvelése. Téged nem üdvözít tudomány, hanem életszentség. A tudálékos emberekre illik a pórul járt farkasnak meséje: A róka egyszer öszvérrel találkozott az erdőben. Még sohasem látott öszvért és ijedten futott tovább. Kalandozásában farkassal találkozott s elmondotta neki, hogy micsoda uj állatot látott. „Jer, mutasd meg nekem" mondja kíváncsiskodva a farkas. Mikor az öszvérhez érnek, azt kérdi a farkas az öszvértől: „Hogy hívnak?" „Elfelejtettem a nevemet — feleli az öszvér, — de fel van irva a hátsó lábamra. Ha tetszik elolvashatod". A róka mentegeti magát: „Én, sajnos, nem tudok olvasni" és félre áll. „Én tudok", mondja hencegve a farkas s az öszvér mögé lép. Az öszvér fölemeli hátsó lábát, melyen a