P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

patkószegek betűformát mutatnak. „Nó, olvasd el", — biztatja a farkast. „Nem látok betűt", feleli amaz. „Jer közelebb" — csalogatja az öszvér, s mikor a farkas előre nyújtotta a fejét, ugy fejbe rúgta, hogy betört a koponyája s nyomban kiadla páráját. A róka futva futott a veszedelem színhelyéről, s futásában ekként bölcselkedett: „Bizony nem mind okos, aki olvasni tud!"" Te se nagyképűsködjél és ne ártsd magad olyan dologba, ami nem hozzád tartozik. Különben úgy jársz mint a farkas. Azonban irás-olvasást, azaz legalább elemi végzettséget feltételez a rend a belépő laikus testvéreknél is. Tudatlanságuk a rendnek válna szégyenére. Sőt hivatásukból kifolyólag — vegyük csak például a kollekcióra menést, — bizony manap a testvéreknek fokozottabban van szükségük a hit beható ismeretére és egyes általános jellegű dolgokban való tájékozottságra. Az irás-olvasás rendkívül nagy kincs. Megértette ezt rendünk nagy szentje, szent Paskál. Szülei szegénységük miatt nem küldhették iskolába. Az életrevaló kis pásztorgyermek úgy tanult meg írni- olvasni, hogy a nyáj hajtása közben minden szembe jövő embertől megkérdezte egy-egy betű nevét. Később laikus testvér létére még könyvet is irt, persze nem tudományos munkát, hanem a lelki dolgokról. a) Szuszai Kalauz 261.