P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

hömpölygött tovább. A nagy püspök gyógyított, vágott, operált. De az eredmény csak részleges. — Az 1925-i katholikus nagygyűlésen nyíltan mondotta kí a kemény, lesújtó, de való megállapítást, mely szerint a mai társadalom nyiltan parázna, vérbajos ... Papini írja Krisztus története c. munkája ulolsó fejezetében : A világ fertőzött szemétdombján minden hit meghal és bomlásnak indul. A világ csak egyeílen vallást gyakorol, azt, amely Wotan, Mammon és Pripus felséges háromságát vallja ; az Erőt, amelynek szimbóluma a Kard és temploma a Kaszárnya; a Gazdagságot, amelynek szimbóluma az Arany és temploma a Börze; a Testet, amelynek szimbóluma a Phallus és temploma a Bordélyház. Ez az uralkodó vallás, amelyet szavakban nem is mindig, de tettekkel minden ember buzgón gyakorol (565—566. 1.) Rettentő örvények sodorják a lelkeket, nemzeteket, társadalmat. Tajtékzó áradat csap végig a világon. Testvér, borulj térdre, hogy a Gondviselés ez áradatból kiemelkedő sziklatetŐre, a kolostor klauzurás magaslatára vezetett. 99. Az evangéliumi ifjú modern kiadásban* Sötétnek festettük a hátteret. De a hasonlat, melyet mér a régiek is használtak, a tajtékzó, piszkos folyamról, százszorta inkább illik korunkra, mint bármelyikre. Ennek elő-