P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

terében domborodik ki éppen a kolostori szép hivatás. Ki emelt ki téged a hullámáradatból ? Egy szent pillanatban így szóltál magadhoz ; „Hegyszakadékok és örvények között vezet rendetlen természetem, azért az engedelmesség erős korlátai közé lépek. A világ és minden mi benne van, csak üresség, semmiség, teher: tehát megvetem. A test lázad, csuszamlós lejtőt keres, —• ne legyen közöm hozzá. Eletem Krisztus és meghalnom nyereség". Ezzel az életnek három örvényéből mented ki lelkedet, melyekben annyi ezer lélek lesz boldogtalanná, földi és örökkévaló életében egyaránt. Mert hiszen a világ javai még boldogságot sem jelentenek. Több velük a baj és gond, mintsem a megnyugvás. A földi örömök, — irja Keppler püspök, — terhelnek, de ki nem elégítenek. Te pedig megtanulod, hogy az igények leszorítása, kisigényűség és lemondás több örömöt ad, mint a jólét, gazdagság. Oly fokú örömöt, mely megtanít arra. hogy assisi szent Ferenccel száraz fagallyat ragadj és hegedülj ; hogy forrásvíz mellett boldogan áldjad Istent és kánikulában a napról hymnust énekelj . . . Vacsora uíán történt : Különös benyomást keltő új növendék jött a kolostorba. Nyelvész, diplomatikus körökben járatos fiatal ember. Finom, vasalt nadrágot viselt, frizurája szépen P. Kőnia Kelemen: Alverna felé 2