P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

szobádban. Undort keltő dolgokról ne beszélj. Ha mások beszélnek hozzád, a lelked nyitva legyen, de szád nem. Beszéd közben ne kiabálj, kezeddel ne hadonázz. „Szerénységed ismeretes legyen." 140. Étkezésnél. Nem vázolunk olyan etikettszabályokaí, milyenekről Gonda Béla emlékezik meg egyik könyvében. Ezek a régi római császárok s a francia etikett királyok idejében voltak szokásban. A mi fő étkezési szabályunk az evangéliumnak szent Ferenç által is idézett szava: „Bármit tesznek elétek, szabad belőle enni". Mi az asztalhoz ülés előtt hálás szivvel emlékezünk meg imánkban a gondviselő Istenről, s jótevőinkről. Jótevőinket és a megholtakat is buzgón ajánljuk Isten irgalmába. Étkezés közben pedig hallgatjuk az asztali olvasmányt: Szentírást, szentek életét. Rendkivüli alkalomból kifolyólag magasállásu világi urak étkeztek asztalunknál. Az asztali olvasmány végeztével a házfőnök-atya rövid üdvözlő szavaiban megemlékezett a kolostori élet ezen szabályáról, mely azt célozza, hogy mialatt a testünket a szükséges táplálékban részesítjük, a lélek se nélkülözze a maga eledelét... A vendégek igen épültek a lelket is tápláló ezen étkezés felett. Ha mindenkor figyelemmel kiséred az asztali olvasmányt, évenkint 15—20 könyvet hallgattál végig. Ami magát az étkezést illeti, itt hamar kitű-