P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

nik, hogy kiben minő lélek lakozik, de az is — a szentírás szerint — hogy „ kinek istene a has." Mindenkire nézve áll az igazság: nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Azért táplálkozunk, hogy tudjuk kötelességeinket teljesíteni. Szomorú és visszataszító látvány, ha szerzetes, az önmegtagadó élet példaképe, étkezésnél telhetetlen. Sohase edd „tele" magadat. Epugy sohase válogass az ételekben s ne légy finnyás. A sok fennálló etikett szabály és módszer tárgyalásába nem bocsátkozunk. Egész kötetek szólnak arról: miként étkezzék az ember, miképen fogja a kést, kanalat. Egy különben jó könyv szigorúan tiltotta a kenyér vágását. Tétele bizonyítására még az utolsó vacsora evangéliumi szakaszát is idézi: „És megtÖré a kenyeret".

2) Mintha az Úr Jézus etikettszabályt akart volna felállítani. Ez túlzás, — Az étkezésnél főszabályod legyen, hogy emberi méltóságod s szerzetesi állapotod szerint viselkedjél. Az emberi méltósághoz tartozik, hogy az állatokkal közös cselekvéseket ne állati módon végezzük. Étkezésed tehát ne legyen mohó habzsolás, ivásod szürcsölés, köhögésed fecskendezés. Szerzetesi mivoltod pedig követeli, hogy szerényen, tisztességesen étkezzél. Étkezésnél ne köpködj, még magot, csontot sem. Amig szádban étel van, ne igyál. Ha légy, haj stb. kes) Eitz Anstandbuch.