P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

érzékiség után éhes. Csak ilyen mozi és színdarabnak van közönsége. A raffinált és erkölcstelen divat is ezt szolgálja. Legszomorúbb, hogy ez az áradat általános és erős sodrával mindnagyobb és nagyobb tért hódít. Mily világosan állították elénk e szomorú tényt Székesfehérvár nagy látnokának, Prohászka püspöknek megfigyelései; illetve a tűzvészt megállapító és a veszedelemtől társadalmunkat megmenteni akaró szavai! Mikor a „Diadalmas világnézeť'-ben rámutatott a kezdődő fekélyre, túlkeménynek tartották szavait, sötétnek látását, pedig intelme csak szeretetteljes óvás volt.

1) Nem hittek neki. A „holdkóros álmodozás" tovább tartott és őrjöngésbe csapott át. „Az érzékiség az a vadállat, amelynek éhségét a préda csak növeli." — Az „Elmélkedések az evangéliumról" II. kiadásában keményebben mutat a szomorú tényre: „Hullnak a lelkek, mint a legyek az élvezetvágy légyvesztőin. Falu és város versenyez az idegek s érzékek ingerlésében. Ettől dagad, mint piszkos utcák árkaiban felhőszakadáskor a tisztátalanság árja. Mit használ szociálpolitika, munkásvédelem, béremelés, ha nincs lélek vagyis takarékosság, mértékletesség, önmegtagadás, fegyelem, tisztesség, hűség. Mit használ a szociálpolitika remeklése, ha állatokkal van dolga?"

2,) Már most hittek neki, de az áramlat *) Diad. világnézet 88—9d. 2) Elmélkedések az evangéliumról II. kiad. 714.