P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

alkalmazkodjék szent Ferenc óhajtásához, szerény viselkedése legyen prédikáció a világ számára. Légy mindig smindenkivelzsemben szerény, őszinte és vidám. Komorság nem illik a szerzeteshez. Legkevésbbé-szent Ferenc gyermekeihez. A nyíltság, közvetlenség velők azonban semmikép sem mehet bizalmaskodásba. Kivált nőkkel szemben tarisd beüzent Ferenc által követeit és példájával bemutatott viselkedését. „Miért nem néztél arra a kislányra — kérdezte testvére, miután egy szentéletü családot meglátogattak — hisz annyira leste szavaidat?" Mire a szent ezt a kifejező választ adta: „Ki merészelne Krisztus jegyesére nézni?"

1) Eleted folyamán sohase tágits ettől az elvtől. Nőkkel csak szükségből beszélj; még a lelki dolgok se képezzenek kivételt.' Ezekről való tárgyalás nem tartozik hozzád, tehát csak ürügy volna a fecsegésre. Menjenek ilyen ügyekkel íelkiaíyjukhoz. Azonkívül nagyon vigyázz arra, hogy a klauzurán belül történő dolgokat, azaz a kolostor belső életét a világba ne vidd. A pletyka már a világban is csúnya dolog, de pletykáló szerzetes, — ennek gondolata is visszataszító. 136. Alantasokkal, cselédekkel való bánásmód. Átlag úgy vagyunk berendezkedve, hogy a zárda összes munkáit magunk végezzük és *) Ccl. Tamás II. 78. 80.