P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

senki munkájára, szolgálatára nem szorulunk. Ideális zárda az, melyben a rendi testvéreken kivül más személynek helye nincs. Semmiféle munka nem szégyen s a laikus testvérnek készen is kell állani minden előfordulható dologra. A többször említett szentség hírében meghalt Assunta nővér a sertéseket, baromfiakat látta el s más alantas házi dolgokat végzett. Es örömmel teljesített minden munkát, Vidáman dolgozzál bárminő munkával bízzanak meg. Jelenleg azonban több zárdában van még világi alkalmazott: kocsis, mindenes. Velük épen a laikus testvéreknek akad dolguk, esetleg parancsolni valójuk. Ha valamiben, ugy az alantasokkal való viselkedésben nyilvánul meg, hogy kiben minő lélek lakozik. Nagyon rossz jel, ha valaki fölfelé meghunyászkodó, bérenc, hízelgő, lefelé pedig, az alantasokkal durva, faragatlan, goromba. A cseléd épúgy Isten teremtménye, mint te s Isten képmása lévén, ép ugy megilleti a tisztelet, mint bárki mást. Embertelenség lenne velük éreztetni „alantas", szolgai mivoltukat. Ez pogány eljárás. A kereszténység megszüntette minden vonalon az embertelen bánásmódot. A szerzetest ezenfelül még hivatása is kötelezi szeretetre, alázatosságra, szerénységre, Nála a cselédekkel való goromba bánásmód kétszeresen esne latba. A szentírás szerint : Jó szó több, mint alamizsna. A bolond használ