P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

bilincsel): mennyivel nagyobb tisztelettel és becsüléssel kell fölnézned az örökkévalóságot magában hordozó emberre, legyen az még olyan egyszerű vagy koldus-szegény. Egymás kölcsönös megbecsülésében ugyanazt az irányelvet és szabályt kövessük, melyet a szeretetnél. „Mint önmagadat." Azonban emberi megkülönböztetések mégis állanak fenn. Az állás, a nem, a kor, a tiszteletnyilvánításnak más és más módozatait igényli s ezek alól a szerzetes sem vonhatja ki magát. Azonban a leglényegesebb számodra mindenkor annak megfontolása, hogy szerzetes vagy. Tehát mindazt kerülnöd kell, ami a szerzetesi ruhával és hivatásod méltóságával és komolyságával ellenkezik. Bizonyára a megillető tiszteletet a szerzetesnek is meg kell adnia a nőnek; azonban a szerzetes sohase csókoljon kezet nőnek, még „szóval" sem. Megkülönböztetett iiszteSet illeti az elöljárót, a papot; azonkivül az idős, öreg embert. A társadalmi szokások követeléseit tiszteletnyilvánitásokban a szerzetesnek is szem előtt kell tartania és minden előforduló alkalommal, megjelenésében, köszöntésében, írásban (levél) és szóban megadnia. Néhány részletkérdésre testvér külön felhívjuk figyelmedet. A jó neveltséghez tartozik azok betartása. Sohase mondd másnak, hogy „ nem igaz". Még kevésbbé, hogy „hazudik. "Legfeljebb annyit említhetsz: „tévedés van a dologban;" „nem áll;" „úgy gondolom;" „talán elke-