P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

rülte figyelmét." Vendéget, idősebb egyént, mindig jobb oldalt engedjünk úgy járásnál, mint kocsiban. Beszéd közben, személyek felsorolásánál, másokat illeti az elsőbbség. Utolsó az „én." A világban megszokott karonfogva járás és más bizalmaskodás a szerzeteshez nem illik. Sőt van ezenfelül is nem egy szokás, mely megjárja ugyan a világban, de a szerzetes részéről mégis botrányszámba jön. Azért sohase téveszd szem előtt, hogy te szerény, alázatos szerzetes vagy, aki mindenkiben a lelket, az Isteni képmást szemléled. Szent Pál szavait se feledd el soha: „előzzétek meg egymást tisztelettel." (Rom. 12. 10.) 134. A szerzetes és szülei. A szerzetes elhagyja szüleit és lemond az örökségről, viszont a szülők is lemondanak arról, hogy a kolostorba lépő gyermeküktől anyagi támogatást kapjanak. A kolostorba lépés ellen akadályok gördítése, sokszor az utóbbi tényben bírják magyarázatukat. A világiasan gondolkodó szülő nem annyira gyermekét félti a kolostortól, hanem inkább önmaga miatt nem akarja a kolostorba engedni. A szerzetes elhagyja szüleit, nem azért mintha nem szeretné őket, hanem mert Istent, aki őt hívta, jobban szereti. Mivel azonban isten után mégis szüleinek tartozik a legnagyobb hálával, ez a hála kolostorbalépésével bizonyára nem fog megszűnni. Az Istennek való