P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

Elkészült a Judás-szobor; amint fenyegető ököllel fordul az ég felé. Ez a szellem azt hirdeti, hogy pénzért minden szabad, pénzért mindent meg lehet tagadni: istent, vallást, hazát, családot, becsületet. Nemrég mondotta valaki a romlott korszellem jellemzésére ezen hihetetlen állítást: ha szabadkirályválasztás esetén Rotschild jönne dolláréival, magyar király ő lenne. Mily elszomorító tényeket vet fel napnap után az élet. A pénz ördöge uralkodik mindenütt. Alig van állás, mely a megvesztegetésnek ijesztő példáit ne nyújtaná. Munka nélkül akarnak manap meggazdagodni az emberek, ílymérvű eltévelyedést alig mutat fel a történelem egyetlen korszaka. Csak így érthető a sorsjegyláz, részvényláz, pénzspekuláció, láncolás. A szegénység ma szégyen, a munkát utálják. Mi lesz így velünk? Ki nem fél ettől a veszedelmesen beteg korszellemtől? A harmadik példa annak a berlini tanárnak esete, ki együtt tornáztatott fiúkat és leányokat ruha nélkül; és a szülők közt nem akadt, ki ez állati nevelés ellen fölemelte volna szavát. Ez a szellem általános, és itt a nagy baj. Régente is voltak vétkek, bukások. De mint száraz ágat levágták a korhadó, beteg részt a társadalom fájáról. Ma azonban általános a fertőzés. Rohamosan terjed a vérbaj... Ez a rothadásos szellem áthat irodalmat, művészetet. A világ már nem is annyira szenzáció, mint